Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Költözéssel kapcsolatos...

Költözéssel kapcsolatos kérdés, ti mit tennétek a helyemben?

Figyelt kérdés
A helyzet az, hogy 20 éves vagyok és várandós. Jelenleg főiskolán tanulok, a párom szintén, mellette dolgozik. Igaz, jelenleg nem tud munkát vállalni mert egy meglehetősen macerás műtéten esett át és kicsit tovább tart a gyógyulása mint azt vártuk, de bizakodóak vagyunk. Már most (annak ellenére, hogy még nem gyógyult meg teljesen) munkát keres és egyelőre nagy esély van rá, hogy meg is fogja kapni. Én egyelőre még itthon lakom, viszont adódott rá lehetőségünk, hogy külön költözzünk. A nagymamájának szép nagy lakása van, kényelmesen elférnénk és végre lehetnénk egy család. Az én családom nagyon rossz anyagi helyzetben van, meglehetősen sok az adósságunk, nem szeretnék itt maradni a szüleim nyakára, ugyanis ha a párom hozzánk költözne, plusz 3 embert kellene eltartani. Ez még akkor is sokat rontana a helyzetünkön, ha beleadnánk a közösbe, hiszen még így is alig jövünk ki egy havi fizetésből, ugyanis csak egy keresetből élünk. Sok emberrel beszéltem, mindenki jó döntésnek tartja a költözést, kivéve anyukámat aki úgy véli, hogy nem tudnék megállni a saját lábamon és, hogy nem tudom, hogy mit vállalok magamra ha elköltözöm. Valóban igaz, hogy főzni sajnos nem igazán tudok, a konyhában meglehetősen kétbalkezes vagyok. Viszont minden egyéb házimunkát szívesen végzek, kivéve már most 8 hónapos terhesen. :-) Mivel a fősulit folytatom (egyéni tanrenddel, tehát olyan lesz mintha levelezős lennék, de közben mégsem leszek az) Ő azt szeretné ha itt maradnánk és Ő szeretne vigyázni a kicsire amíg esetleg bemegyek a suliba, hogy tájékozódjak vagy, hogy néha bemenjek az órákra, amelyekre esetleg szükséges. Viszont nálunk a legkisebb tesóm 2 éves, Ő is meglehetősen kicsi még (kései gyerek) és Ő egy kicsit kezelhetetlen. Nagyon aranyos is tud lenni, de általában kezelhetetlen. Nem szófogadó és folyton csak visít és kiabál és 100%-os figyelmet igényel mert elég eleven kisgyerek és 1 pillanat alatt bármi történhet vele, mivel egy percre sem tud nyugodtan leülni. Eléggé igényli az emberi társaságot, sosem foglalja el magát játékkal, mindig lenne valakivel, ráadásul véleményem szerint már megszokta, hogy ő a figyelem központja és én úgy vélem, hogy két pici gyerek egy házba, ráadásul úgy, hogy a párommal együtt már heten lennék sok ... Pláne úgy, hogy a kitesóm olyan amilyen, sajnos hiába parancsolnak rá, hogy ne kiabáljon, ne visítson, Ő hajthatatlan és szerintem egy újszülött babának ez az állandó visítás, ráadásul az, hogy a szüleim emiatt kénytelen folyton kiabálni vele (mert másból nem ért) nem igazán tesz jót. Próbáltam már beszélni anyukámmal arról, hogy így lesz a legjobb, de Ő hallani sem akar a költözésről, bár azt mondja az utamba nem áll, de félek, hogy meg fog haragudni ha elmegyek itthonról mégis. Ugyanis már a szobát is kifestették (15 ezer forintban volt benne) és most folyton azt mondja, hogy de akkor miért festettek ki ha úgyis elköltözöm, de akkor még nem tudtuk, hogy hogyan legyen, hogy maradjunk vagy menjünk, de rájöttünk, hogy így lesz a legjobb. Sajnos itt rengeteg a feszültség, édesapám alig van itthon a munkája miatt, minden anyukám nyakába szakad és sajnos nagyon kevés jó pillanata van. Azt próbálja velem elhitetni, hogy úgysem fog nekünk sikerülni, hogy külön éljünk és ez nekem meglehetősen rosszul esik. Szerintem a párommal és a babánkkal egy külön lakásban, megfelelő környezetben egy családot kell alkotnunk, ez itt ilyen sok probléma mellett kicsit nehézkes. Én a költözésben látom a megoldást. (Bocsi ha hosszú lett)
2011. júl. 11. 22:43
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:

Ha külön költöztök, miből fogtok megélni? A párod keresetéből, meg a húszezer gyesből? Rezsi, lakásbérlet(ha van) étkezés, utazás, gyereknek pelenka, ha szükséges tápszer, gyógyszer??? Neked utazás, tankönyvek, ruházkodás? Ezeket végigszámoltátok? Vagy a nagymama fog eltartani titeket?


Ne haragudj, de én ezt az egészet kicsit felelőtlennek tartom, az írásodból is az jön le, hogy nagyon gyerek vagy még, annyira kamaszosan látod a dolgokat, naiv vagy, édesen naiv....


Szerintem anyukád nem véletlenül óv téged ettől a kiugrástól... ő nyilván már tapasztalatból tudja, mi vár egy friss anyukára, éjszakázás, kimerültség, tanácstalanság...


Nézd, én 30 voltam, mikor elköltöztünk otthonról, és megszületett a lányunk. Minden hirtelen és egyszerre szakadt a nyakamba, feleségnek lenni, önállóan háztartást vezetni, egy kis életről gondoskodni... Hát, kicsit belereccsentem az első hetekbe-hónapokba, pedig nekem anyukám anyagilag és fizikailag is rohant mindig segíteni... de így sem volt könnyű. Szerintem anyukád csak jót akar, a szárnya alatt tartani, mert tudja, sejti, szükséged lesz rá. Anyagilag nem tud támogatni, és gondolom ez is aggasztja, meg az is, hogy ha is kicsi gyereket nevel, akkor nem mindig fog tudni hozzád rohanni, ha szükséged lesz rá...

2011. júl. 11. 23:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 A kérdező kommentje:
Igen tudom, hogy jót akar és hidd el, nem látom kamaszosan a helyzetet. Tudod itt nap mint nap ordibálás, kiabálás megy, szinte egész álló nap és elég kilátástalannak tűnik a helyzet és én kicsit félek, hogy ez nem fog változni. De ezt úgyis csak akkor értenéd meg, ha Te is itt laknál. És én úgy vélem, hogy ez nem jó környezet egy kisbabának. Egyébként a gyessel és a családi pótlékkal együtt valamint nekem nagyon jó lett a tanulmányi átlagom én 60 ezer forintot fogok kapni havonta plusz a párom keresete szintén minimum ennyi lenne és a nagymamája is szívesen segítene ha kérnénk, de nem szeretnénk kérni. Én is épp ezért szeretnék külön költözni mert itthon az anyagi helyzetünk egyszerűen nem engedi meg, hogy itt maradjunk. Eddig ráadásul én is dolgoztam, már 3 éve folyamatosan dolgozom 8 órában, 3 műszakban (18 éves korom óta) és most is vállalnék munkát ha tudnék, de így nem tudok. Na de mindegy, én nagyon sokat sírok itthon mert megvisel az, hogy sajnos ilyen a helyzetünk és, hogy látom, hogy a családom is tele van konfliktusokkal és ha azt nézem, hogy hogyan lenne jobb a babának, akkor inkább a csendes környezetet részesíteném előnyben. Szerintem ez pontosan nem kamaszos felfogás. Ha a saját érdekeimet nézném itt maradnék és hagynám, hogy mossanak és főzzenek rám vagy, hogy eltartsanak vagy bármi ilyesmi és a többi nem érdekelne, de nem a saját érdekeimet nézem...
2011. júl. 11. 23:15
 3/13 A kérdező kommentje:
Egyébként utazásra és tankönyvekre abszolút nem kellene költenünk, mert most faluban élek de ha elköltöznénk, városba költöznénk és a lakáshoz nagyon közel van a fősuli ill. minden más. (Boltok, orvos, gyógyszertár, játszótér...sb.) Tankönyveim nincsenek, ami a vizsgaidőszakban szükséges azt a könyvtárból szoktuk kikölcsönözni.
2011. júl. 11. 23:17
 4/13 A kérdező kommentje:
Jah és azt kihagytam, hogy a párom szülei 10 percre laknak (gyalog) a lakástól, tehát ha mégis rá kellene bíznom a picit valakire amíg esetleg a főiskolán kell tartózkodnom, ez sem okozna gondot. De ugyanakkor anyukámat is rendszeresen látogatnám, sokat lennénk nálunk, ugyanis busszal mindössze 20 perc az út hozzánk.
2011. júl. 11. 23:19
 5/13 anonim ***** válasza:
Költözzetek. De azt tapasztalatból mondom,hogy nem lesz könnyű dolgod a nagymamával sem egy lakásban.
2011. júl. 12. 00:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 A kérdező kommentje:
Nagyon kedves és jószívű nagymamája van. :-) Mindig nagyon segítőkész volt, ahogyan most is az. Reméljük nem lesz semmi gond.
2011. júl. 12. 00:38
 7/13 anonim ***** válasza:

Gyerekszüléssel nem egy csomó minden fog megváltozni, hanem az egész világ! Amit fontosnak tartottál eddig, az jelentéktelenné válik, és fordítva. Én 23 voltam, és nagyon nehéz volt! Ha minden a legnagyobb rendben van körülötted, akkor sem biztos, hogy Te rendben leszel...

Őszintén megmondom, nem tudom mit tennék a helyedben. Azt hiszem, különmennék én is, de készülj fel, hogy nem lesz egyszerű. Olyan változások mennek végbe egy nőben ilyenkor, hogy én azóta is a páromat csodálom, hogy egyáltalán elviselt, és kitartott mellettem (ok nélkül sírtam mindenen, pedig klinikai értelemben nem voltam depressziós; semmi nem felelt meg, nem tudtam elfogadni, hogy nekem kéne a világ legboldogabb emberének lennem, és mégse tudok örülni...) Szerintem anyukád is ezért nem akarja elengedni a kezed.

Akárhogy is döntesz, remélem sikerül véghezvinnetek!

JA, és azon ne aggódj, hogy ha otthon maradtok, akkor a kiabálástól, meg a kistesódtól milyen élményei lesznek a babádnak - szinte minden 2-2,5 éves hisztis, nálunk a pici simán alszik a 1,5 évvel idősebb bátyja hisztijei közepette is, meg a nagytesó zenehallgatása, vagy a haverok röhögcsélése se zavarja... Az a lényeges, hogy RAJTAD ne érezzen feszültséget, akkor biztonságban fogja érezni magát, még a legmostohább körülmények mellett is.

2011. júl. 12. 01:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:
Én megpróbálnám elkezdeni az önálló életet. Annyi, hogy számold át, mennyi lehet a rezsi - télen, tudjátok-e fizetni. Illetve milyen havi kiadásaitok lennének. Ha működik, menj, ennél már hátha csak jobb lesz. A nyugalom (lenne) a legfontosabb - tapasztalat, meg amit a szíved diktál!
2011. júl. 12. 07:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
07:53 vagyok. Még annyit, hogy ne engedj anyukád érzelmi zsarolásának! Sajnos ezt is tudom, hogy működik, 30 évesen, 2 gyerekkel. Képzeld, még én is önállótlan, segítségre szoruló vagyok, aki állítólag úgy gondolkozik, mint egy gyerek, vagy még úgysem... Hát, folyamatosan ezt kapom, pedig már 7 éve elköltöztem otthonról, inkább egyedül éltem albérletben, ha szegényen is...
2011. júl. 12. 08:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:

Nem tudom, milyen árak vannak nálatok, de én is 120 ezret keresek egy hónapban és lakbér + rezsi + kaja + egyebekkel épphogy csak kijövök a pénzből...

Egy gyereknek a pelenka + ruha + tápszer + esetleg gyógyszer, krémek, akármik szerintem elvisznek legalább 50-60 ezret / hó...

Ennek ellenére én is különköltöznék a helyedben, írod, hogy anyagilag anyudék sem fognak tudni segíteni, úgyhogy ebből a szempontból mindegy. Kicsit felelőtlenül ugrottatok bele ebben az egészbe, plusz borzasztó fiatal vagy ehhez, mindenesetre sok sikert és boldogságot kívánok!

2011. júl. 12. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!