Ütödted vagy verted már meg a gyerekedet? Volt, hogy utólag már nem érezted helyesnek és nagyon megbántad?

Igen. Azon túl, hogy az ember néha néha rácsap a fenekére, élete során kb 5-6 alkalommal elvertem. Történt ez több mint 20 éve. Elöntötte a szar az agyamat, máig sem tudom miért. De azt tudom, hogy azóta sem szégyelltem semmit úgy mint ezt, és amíg élek, nem bocsájtom meg magamnak.

Nagyon jó kapcsolatban vagyok a gyerekemmel, de sokszor, ha az ártatlan kék szemeibe nézek, levágnám tőböl a saját kezeimet amiért ezt tettem. (holott, ettől eltekintve éllíthatom hogy jó szülője vagyok) .

Szóval soha ne verjétek a gyereketeket mert megbocsájthatatlan.

Engem párszor megütött az anyám, (nem sok alkalommal), kiskoromban dühből egyszerre többször is, - és nem hiszem, hogy ez jót tett volna a személyiségfejődésemnek, vagy a kapcsolatunknak. Mivel nem sokszor fordult elő, ártani se ártott, de nem gyártok semmiféle elméletet, hogy "az ám, rámfért, ettől lettem talpig ember" stb. stb.

Megtörtént, semmi haszna nem volt, ártani se ártott nagyon, kész, ennyi. Értelme nem sok volt. Ha lesz gyerekem, én igyekezni fogok egyetlen ütés nélkül felnevelni, bár félek, hogy nem fog sikerülni.

Nem haragszok rá emiatt, egyedül nevelt, és nehéz volt neki, meg aztán ez nem határozta meg azt, ahogy nevelt, csak néha előfordult.

Néha már úgy voltam vele, talán még mindig jobb, ha a szülő egy pofonnal vezeti le a feszültséget, mint több órás nyúzással, szidással, kiabálással, pocskondiázással.

Bár eleve rossz, ha a gyerek a feszültséglevezetés céltáblája, dehát ugye a gyerek az, aki mindig jelen van.

Nézzétek meg ezt:

"12 dolog, amivel el tudja kerülni, hogy a gyerekén vezesse le dühét"

[link]

most 16 vagyok, de nagyjábol 12 éves koromig apám válasz helyett adott egy pofont. Azóta csak fenyeget vele, de tőlem, üssön meg már így sem tudom tisztelni, szeretni meg...

Sokkal rosszabb lenne, ha mást vonna meg, a fizikai fájdalom már csak a legkevesebb.