Hogyan becsülhetném meg azt amim van?
Van mindenem, saját házunk, kocsink, munkahelyem, pénzünk, pár barátom is van, mégsem vagyok boldog. :(
Azt mondták nekem hogy isten addig nem adja meg amit kérünk, ameddig elégedetlenek vagyunk az életünkkel és amink van.
Segítsetek légyszives. Én egész életemben el voltam kényeztetve. Állandóan elégedetlenkedtem, panaszkodtam, soha nem volt jó amit kaptam - kapok. :(
Egy 20 éves lány
detto így vagyok mindennel mint te, még a korunk és a nemünk is azonos, csak nekem pasim nincs, de most nem is hiányzik.
jelenleg nem fogod tudni megbecsülni, akkor fogod tudni ha elveszted
arra gondolj hogy ez az állapot nem örök!!!
a szüleid meg fognak egyszer halni, a barátod is, a munkahelyedet egyszer elveszted, talán ha házatokat vagy a kocsitokat is elvesztheted ha a szüleid már nem lesznek...
egyszerűen ha végignézel azon amid van mindig gondolj erre
hogy ez az állapot nem örök
és akkor talán valamennyire tudod majd értékelni, élvezni
Pont a párkapcsolat hiányzik nekem nagyon nagyon:(
Azt mondták nekem, hogy tényleg addig nem talál rám a szerelem amíg nem becsülöm meg azt amim van..
szerintem is így van!előbb meg kell becsülni ami van!
és ami a legfontosabb amit görcsösen akarsz az nem úgy lesz.hagyd hagy történjenek a dolgok maguktól és akkor jönni fog aminek jönni kell!
a saját példám:pár éve görcsösen szerettem volna gyereket és azt hogy a párom is akarjon gyereket.aztán amikor feladtam és úgy döntöttem hogy keressek mást ami fontos akkor terhes lettem és a párom aki azóta a FÉRJEM ő is akarta és örült neki!azóta a KISLÁNYOM 2 ÉS FÉL ÉVES!
Látod!tud sikerülni!
igaz újra ugyanabba a hibába estem mert nagyon szeretnék saját otthont hármunknak (most anyósék lakunk).de egyszerűen nehéz elfogadni hogy még nem lehet sajátunk.
hát nehéz az élet de ami meg van írva az úgy is úgy lesz!
kitartást neked!
24N
Én sose voltam elkényeztetve, sose segítettek a szüleim ( na jó ez így nem igaz,volt, hogy kaptunk kölcsönt , amit vissza kellett fizetnünk) mindenért meg kellett dolgoznunk és ez így van a mai napig...
De! mindennek tudunk örülni, hogy süt a nap, hogy végre esik az eső mert már nagyon kellett, szivárvány van, ettünk egy jót, sétáltunk a mellettünk lévő erdőben, hogy 9 évi házasság után, sok-sok baj után is összebújva alszunk el...
Nekünk ez mind örömforrás! Gyakran beszélgetünk arról, hogy vannak jól szituált barátaink, rokonaink, de nem cserélnénk velük, mert a mi boldogságunkat nem cserélnénk el az ő gazdagságukra.
Próbáld elgondolni azt, hogy sok embernek nincs saját háza, kocsija,mondjuk tedd le az autót, pl egy napra ( egy hétre...) próbáld ki, akkor hogy boldogulnál. Keress magadnak olyan dolgot ami boldoggá tesz, hobbi, sport, tánc...
Először is: ha jól vettem ki a szavaidból, az a minden, amid van, nem is a tiéd, hanem a szüleidé. Nem jó? Kalandot akarsz? Költözz el otthonról albérletbe, és ne fogadj el egy fillért sem a szüleidtől segítségként! Mindjárt lesz értelme az életednek és megbecsülsz minden egyes falatot, kortyot ami a szádba kerül, minden egyes tárgyat amit magadnak vettél...
Hogy eszedben sincs? Akkor meg ne nyavalyogj és idegesíts másokat, h neked megvan mindened, és mégsem vagy boldog... Nagyon sokan szeretnék azt az anyagi biztonságot, ami neked megadatott. Ha meg tényleg sz@rul érzed magad, akkor menj el önkéntesnek egy menhelyre vagy egy árvaházba, majd ott megtapasztalod, h mi a magyarok Istene, és még lehet, párra is találsz egy kedves fiú személyében...
20 éves vagy! Szerintem nincs semmid, csak a szüleidnek, és félsz elhagyni a burkot, de már itt lenne az ideje... és ezt te nagyon jól tudod... és ez a te nagy bajod!
A válasz megírásának időpontja: ma 12:46
Teljesen igazad van!!!Egyet értek veled!!!
12.46 egyetértek.
Én pont így voltam, mint a kérdező, és 19 évesen elköltöztem, albérletbe. Megteremtettem az életem, nem kértem otthonról, annyi, hogy a szüleim elindítottak, az elején segítettek pl fizették az albimat 2 évig, aztán kész. A tudat, hogy oda a szülői házba bármikor visszamehetek elég volt, segített, nehéz volt, de nem adtam fel. Aztán kijöttem Afrikába, és még jobban megbecsülöm amim van! Sok mindent láttam, imádom Afrikát fél évet itt vagyok, a többit máshol. Gyere ki, nézz körül!
Ugyanúgy voltam vele mint te, én is el vagyok kényeztetve és sokszor eszembe jut hogy talán túlságosan is. Aztán rájöttem hogy az a problémám, hogy nincsenek céljaim. Csak éldegéltem egyik napról a másikra, tanultam, ha kerestem egy kis pénzt az azonnal elköltöttem....és néha úgy keltem ki az ágyból hogy most mi az Istennek keltem fel?
Rájöttem hogy igenis szükség van célokra, mindig valamiért tenni hogy elérd, aztán ha meglett egy újabbra. Nekem most ilyen a nyelvtanulás, először középfokút németből, aztán vagy középfokút angolból vagy kimenni ausztriába kicsit megszedni magam. És persze a párkapcsolat is nagyon fontos szerintem.
A lényeg hogy adj értelmet az életednek!:) puszi
23L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!