Mit lehet tenni egy olyan anyával aki úgy tekint a fiára mint férfire és nem mint a gyerekére? HELP!

11:18-as: EZT hogy gondolod?!?!? "Vagy még elviheti az anyját pszichológushoz is...."

Egy felnött embert hogy vihetne bárki is el pszichológushoz vagy orvoshoz, ha saját maga nem akarja! Ezt nem lehet megcsinálni - szerencsére!

A kérdésre meg: vagy elköltöztök messzebb, vagy egyszerüen nem mentek hozzá látogatóba, és öt sem fogadjátok.

A kérdésedböl az nem derül ki, hogy MIBÖL gondolod, hogy FÉRFIKÉNT tekint a fiára - mert a leirásodból csak annyi derül ki, hogy inkább olyan anya, aki nem fogja fel, hogy a fia felnött lett. De ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy férfiként tekint rá. Viszont az az egy biztos, hogy TE nagyon féltékeny vagy az anyjára - és ez sem jó dolog.

költözés messzire, anyucit meg max havonta 1x látogatni

változni ez a helyzet nem fog, én én ha a helyedben lennék félnék az anyósomtól

az alapján amit leírtál róla biztos nem örül a jelenlétednek, kitudja mire képes...

Szerintem nem kell vele megszakítani a kapcsolatot hiszen mégis csak az anyja és nem olyan drasztikus a helyzet azért h pszichológushoz vigyétek.

De: szerintem a párod tudna vele beszélni, legyen hűvös az anyjával, mondja meg neki őszintén mit gondoltok és hogyha így folytatja az lesz a vége h elveszíti őt. Vagy az anyja jelenlétében testi kontaktust csak veled létesítsen, bár nem tudom h értetted h úgy viselkedik mintha a pasija lenne, de ha téged ölelget az anyja előtt is akkor nem tud mit tenni, el kell fogadnia h ő az anyja te meg a barátnője.

A fiús anyák szokták néha viccesen mondogatni, hogy "megszültem magamnak a tökéletes pasit, aki ráadásul egész életemben ragaszkodni fog hozzám...". Ez poénnak elmegy, még ha van is benne (poén szinten) némi igazság. A baj akkor kezdődik, ha ezt valaki komolyan is gondolja.

Én nem hiszem, hogy egy ilyen típusú anyával szemben az a megoldás, hogy az ország másik felére menekültök előle, és onnantól kezdve rejtőző életmódot éltek, nehogy rátok bukkanjon. Ez egy marhaság, ráadásul Magyarországon nem is működik az ilyen típusú életmód, és lakhelyváltás olyan könnyedén, ahogy azt az amerikai filmekben látjuk.

Ha a párod is tisztában van azzal, hogy az anyja kicsit túlzásba viszi az anyaoroszlán szerepet, akkor nincs más hátra, mint szembesíteni őt egy beszélgetés keretében azzal, hogy amit tesz, az nem normális. Nem sérelmeket kell elmondani, hanem azt, hogy van egy felnőtt, épkézláb fia, aki sem a tulajdona, sem a "pasija". Ha igazán szereti, akkor örüljön annak, hogy egy nagyszerű férfit nevelt belőle, aki végre szeretne úgy is élni. Ha ez magától nem megy neki, forduljon szakemberhez, mert nevetséges, és kínos, hogy anyaként úgy viselkedik, mint egy megcsalt barátnő.

Nyilván halálosan meg fog sértődni, még a feltételezésen is, hogy ő az anyai érzelmeknél többet táplál a gyereke iránt. Sértődjön. De legalább tisztában lesz vele, hogy külső szemlélők számára abnormálisnak tűnik, ahogyan viselkedik. Biztos vagyok benne, hogy dúlva-fúlva, fogcsikorgatva, de szándékosan "visszavesz" majd valamennyit a túláradó érzelmeiből.