Nagyon szeretnék végre barátokat, társaságot magam köré. Nem nagyon szeretek bulikba járni, nem az én stílusom. Nincs semmi káros szenvedélyem. Mit ajánlanátok, mit tegyek? (18/fiú)

Ennek a problémának mélyebb okai vannak.

Valamit szertnénk (ebben az esetben a magányosság ellen hatni), de a tudatalattink nem engedi (hogy ez létrejöjjön)....

Ha szabad valamit tanácsolnom:

amennyiben csak társaságot, barátokat szertnél, tehát nem feltétlenül társkapcsolatra vágysz:

Próbáld beszerezni a "Stramónium C 30" nevü homöopátikus szert.

Amennyiben a társkapcsolat keresése áll elötérben, akkor a "Natrium chloratum C 30" nevü szert.

(Ha bizonytalan vagy, esetleg mindkettöt kipróbálhatod, csak akkor mindkettöt meg kell venni...)

Homöopátikus orvosságok a gyógyszertárban kaphatók.

A "C 30" erösség kb. 7-10 EURO-ba kerül, évekig elég, nem megy tönkre, 100 év múlva is felhasználható, tehát ne dobd ki!)

Problémádtól függöen vedd meg a passzoló szert és abból minden hónapban 1x (ne többször!) vegyél be 5 golyócskát (ne többet!). (Elszopogatni).

Sajnos a babkávéról mostantól le kéne mondanod, mert ez megszünteti a hatást. Különben semmi mellékhatás, veszély nincs a dologban.

A szert addig szedd (legalább 6 hónap és akár 1-2 év között), amíg megoldódnak a problémák.

Sok sikert!

(Ha meg voltál elégedve a szerrel, örülnék egy visszajelzésnek!)

Nem vagyok "díler" (helyesen kéne leírni!) és nem akarok semmit sem reklámozni.

35 éve élek Németországban és 20 éve foglalkozom homöopátiával.

Csak segíteni szeretnék, ennyi az egész.

Ahogy elnézem, otthon nemigen ismerik (még) a hom.-át, a lehetöségeit, vagy csak tévesen...

Mint elözöleg már írtam, a "tudatfeletti" és a "tudatallatti" nagyon sokszor mást akar...

Szeretnénk valamit (ebben az esetben valakit), de egy korai lelki csalódás (trauma), ami talán még az anyaméhben történt, nem enged "kínyílni", cselekedni minket a személy ill. a lehetöség felé, mert meg akarunk magunknak egy újabb (nagy) csalódást spórolni.

Ilyenkor általában az történik, hogy olyan személybe leszünk mindíg szerelmesek, akik "elérhetetlenek" (hogy egy reális kapcsolat ne jöhessen létre, mert attól fél a tadatalattink), tehát az illetö pld. távol, egy másik városban él, vagy akár egy másik országban, vagy kontinensen, vagy már "foglalt", házas, extrem esetben még meg is hal(hat)..., stb.

Ezt, a lelkünkben mélyen elültetett, messzemenökig nem tudatos "lebénulást", mely egy egész életre megakadályozhatja, hogy valaha is egy szoros (és ha mégis, boldog) kapcsolatba kerülhessünk valakivel, kell feloldani.

Ezt csak psychológiai kezeléssel lehet, de a homöopátiával meg lehet spórolni (a szó szoros értelmében!) minden psychológiai -és évekig tartó-analízist.

Vannak dolgok, amiket meg kell elöbb tapasztalnunk, hogy el tudjuk hinni.

A szerelemröl sem elég beszélni, egyszer "át kell esni rajta", meg kell élni, hogy tudjuk, mi az!

Minden jót!