Anyósgond! Csatlakozhatok én is a klubhoz?
Hát akkor röviden: leendő anyósom egy teljesen más világ, szokásos főzésproblémák megvannak, sose fogok olyan jól főzni, mint ő (én bevallottam, hogy nem tudok még olyan jól, szinte nemrég kezdtem el főzni, nem tudom, miért kell mindig ezt fürkészni), amit el tudok készíteni, azon nevet, mert egyszerűbb kaját, a kisfia majd éhenhal mellettem, addig volt jó, míg én meg nem jelentem a színen, mert addig ők tökéletesen megvoltak együtt (apósjelölt évekkel ezelőtt meghalt). Az én anyukám messze él, még egyszer sem találkoztak, de nem győzi szidni-szapulni, hogy milyen asszony, pedig senkinek egy szava sem lehet rá, tisztességes, dolgos élete volt és van a mai napig, apám után senkije nem volt, csak értem élt, dolgozott, és nagyon nehezen viselem, mikor őt szidja ismeretlenül, viszont vissza meg nem szólhatok, mert anyósjelölt a nagyanyám lehetne korban, és én hogy jövök ahhoz. Pedagógusnak tanultam, ezért nem tudok kapálni, tyúkot ültetni, ganajászni, ezért is meg vagyok szólva örökké. Úgy nem jó még a mosás se, ahogy én csinálom, mert azt ők nem úgy SZOKTÁK. Hiába mondom, hogy én másképp SZOKTAM, az csak sz@r lehet. A tanulás nem érték számára, csak a kétkezi munka. Leszólta az iskoláimat, még a neves gimit is, ahol érettségiztem.
Megértem, hogy van ilyen is, de miért kellene nekem is ilyennek lennem, amikor én nem így nőttem fel.
Az esküvő számára nem a mi napunk, hanem egy olyan dolog, amit illik "visszaadni" az ismerősöknek, akiknek már voltunk a lagzijában, azaz szerinte úgy lesz megszervezve, ahogyan azoknak az ismerősöknek jó, és nem ám úgy, ahogy mi szeretnénk.
Párom nem ad a szavára, de látom rajta, hogy neki is nehéz, viszont mégiscsak az anyja. Eddig ügyesen lavírozott köztünk, de egyszer felőrli őt is, mert egyre többször ideges ezek miatt.
Nem lakunk együtt, én egyedül élek, párom pedig vele, még csak az kéne, hogy vele lakjak. Addig viszont nemigen tudunk összeköltözni, míg él, mert elég idős ahhoz, hogy ne lehessen magára hagyni, engem viszont kiszekírozna a világból és a házasságunk is rámenne.
Szia!
Jótanács: Ha összeházasodtok v. együtt fogtok élni minél messzebb az ilyen anyóstól! Akkor is ha idős- ugyanis látogatni is lehet.
Nem, az sosem lesz jó amit Te főzöl/ahogy mosol/amit csinálsz, akkor se ha fejen állsz közben. Úgy állj hozzá, hogy ilyen oszt' kész. Ha a párod melletted van, az már fél siker! :)
aki az én édesanyámra bármit mond, azt helyből felnégyelem. ennyi.
innentől lehet akár az anyósom, vagy az atyaúristen, de én többet nem is szólnék hozzá. előbb gondolkodjon el azon, h mit beszél...
sajnálom, h ilyet fogtál ki anyósnak. lehetőleg minél messzebb költözzetek tőle!
Miért, a pici fia talán éhenhal ha nem rakják elé a kaját, vagy mi? Mert akkor valami óriási hiba volt a nevelésében, és a kedves mama inkább nézzen magába. Egy férfinek illik kivennie a részét a háztartásból (és ez alatt nem félévenkénti villanykörtecserét, meg havi 1 fűnyírást értek, hanem főzés, mosás, takarítást).
Ha párodban van egy kis tartás akkor megmondja az anyjának hogy vagy befogja a száját, vagy egyedülmarad.
Azt hiszem, kétféle anyós van: vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó (én semlegesről még nem hallottam...) Teljesen megértelek, én ffi vagyok, de ugyanezzel küzdünk. Igazán - hadd biztassalak :) - nem tudsz semmit tenni. Azért adj hálát, hogy a párod melletted áll ebben és veled szenved:) ha normális ember, anyós úgyse tudja elmarni tőled. Két dolgot tudsz tenni:
1. Odaköltöztök valahová a közelébe, ahonnan el tudjátok látni, de mégse vele laktok,
2. Jó alaposan figyelsz, hogy milyen ne legyél x év múlva :)
Bocs az iróniáért, de anyós miatt idegeskedni nem érdemes, őt komolyan venni nem lehet, akkor meg mi mást csináljunk?
Szeretettel:
egy megértő klubtársad :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!