Hogy mondhatott ilyet anyám? Igaza lehet?

Szerintem is elég "hülye" kérdés... A boldog hétköznapokat elég jól tönkre tudja tenni. Ha nem is bántásnak szánta, akkor is elég morbid.

Nálunk még csak most került szóba a gyerekvállalás, így én érdemben nyilatkozni nem tudok. A párommal nagyon sokat beszélgetünk arról, hogy ha úgy adódna, hogy esetleg döntenie kell a baba és köztem szülés során, akkor ő hogy is döntene, illetve én hogyan döntenék. (Azért jött szóba, mert én rh negatív vagyok, ő pozitív, ami okozhat gondot. Tudom, ez ma már átlagos, többnyire nincs belőle gond, de édesanyám engem is jól megijesztett azzal, hogy elmesélte régen emiatt hány baba-mama páros halt meg, avagy minimum az egyik fél.) Az első ami megfordult a fejemben az nekem is az volt, hogy még lehetne másik babánk is, így "egyértelmű" a döntés, de ettől rögtön valami depresszió szerű hangulat jött rám, hogy úristen hogy mondhatok ilyet?? Hogy fordulhat meg egyáltalán a fejemben ilyen? A kérdésben nem jutunk egyről a kettőre, bár remélem soha nem is kerülünk majd ilyen helyzetbe, de őszintén szólva iszonyatosan örülök, hogy egy ilyen helyzetben nem nekem kellene meghozni a döntést (igen önző vagyok), így bárhogyan is alakulna én örülnék a férjem döntésének, ha a "túloldalról", akkor is! :)

Ezekben a sorokban benne van a válasz

"azon már filóztam ha mennénk a zebrán és elakarna ütni egy kocsi akkor simán arrébb lökném hogy engem üssön el

a májamat a véremet a vesémet MINDENEMET odaadnám érte".

Ha ezeket mind megtennéd érte akkor meg is hallnál érte!!!!!!!!!!