Kiborultam. Mit tehetnék?
Most jöttem rá, hogy mekkora szemét az anyám. Miatta nincsenek barátaim, miatta vagyok depressziós. Tönkretette az egész életemet. Mindig mindenért piszkált (még most is). "Miért vagy ilyen dagadt? Undorító vagy! Miért ilyen nagy a csöcsöd? Hogy néz ki? Miért nem edzel többet? Miért áll így a hajad? Tűzzed a másik oldalra. De ronda fehér a bőröd, csinálj már vele valamit. Neked mekkora segged van. Jajj, te inkább menj ki a konyhából, olyan béna vagy! Te egyetemre?? Én úgy gondoltam, hogy a szakmunkás jó lesz neked, nem hiszem, hogy ennél több eszed van." stb.
Már évek óta minden este sírva fekszek le aludni, és azon gondolkozok, hogy minek élek, vagy ha élek, akkor hogy lehetek mindenhez ilyen béna, és ma jöttem rá, hogy anyám a szemét. Most legszívesebben megölném. Eddig mindent megcsináltam neki, mindig én takarítom az egész házat, és hallgatom a "fikázását".
De igazából semmivel sem érzem jobban magam. Mit csináljak? Hogyan kezdjek emberekhez közeledni? Hogyan változtathatnám meg az életemet? :'( Csak egy kis minimális önbizalmat szeretnék, és nem akarok többet sírni, szeretném ha jókedvem lenne végre...sok év után.
Lehet a stílusa nem a legfinomabb, de azért ugye, nézel tükörbe?
Nem írtad, mennyi idős vagy, ha elmész egyetemre, akkor elkerülsz otthonról, szerintem az lesz a legjobb, felépítheted magadat, találhatsz barátokat.
5 évesen : Anya visz oviba.
10 évesen : Anya visz suliba.
14 évesen : Hagyjon már békén Anya.
18 évesen : Mit parancsolgat nekem Anya nem is tudja mi van velem.
33 évesen : Bárcsak itt lenne Anya, hogy megmondja mit csináljak.
45 évesen : Miért ...tovább »voltam régen olyan Anyával, pedig mindent megtett értem.
75 évesen : Nagyon hiányzik Anya.
Látom itt is akadnak IQ bajnokok a válaszolók között... de hát senki sem tökéletes.
Kérdező, tudom milyen érzés,igaz nálunk nem ilyen rossz a helyzet. A külsőmet nem cikizi, de a többi ugyanígy van. A sulival kapcsolatban kicsit most megszívtam. Terveim voltak, egyetemre akartam menni, anya nem szólt semmit...gimibe mentem, jövőre érettségi, erre anya közölte, hogy felejtsem el az egyetemet. Most akkor felesleges volt, mentem volna egyből szakközépbe. De ezt most hagyjuk.
Én is sokat sírtam, semmi önbizalmam nem volt, és szüleimtől csupa negatív visszajelzéseket kaptam, bármit is csináltam.
Most oda jutottam, hogy teljesen bizalmatlan vagyok az emberekkel, nem nyílok meg, senkivel sem beszélek meg semmit, viszont magabiztos lettem, nem érdekel senkinek sem a véleménye, stb....szóval vagy szeretnek vagy utálnak, de általában az utóbbi. Nem ez a legjobb megoldás, sőt...de jobb sztem mint ami volt. De ezzel nem arra célzok, hogy legyél te is ilyen, csak elmondtam, hogy rám milyen hatással volt szüleim viselkedése. Remélem te tudsz anyukáddal beszélni és tudjátok rendezni a dolgokat.
Költözz el... ez lenne a legideálisabb megoldás, de ha nem megoldott... sajnálom, nekem is ez van, kb.
Nevelőanyám minden szirszarba beleköt. Ha kitakarítom az egész alsó szintet, arra húzza a száját, ha megcsinálom a fürdőt, utánam csinálja.
A legtöbb dolgot ráadásul nem is nekem, hanem a hátam mögött mondja apának... szánalom.
Első hozzászóló: semmilyen indokkal nem bánhat így egy anya a lányával. Én arra gondoltam, nem féltékeny-e rád szimplán, mert fiatalabb, szebb, stb. vagy.
Nem tudsz elköltözni tőle?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!