Miért zavarja anyámat, ha bulizni megyek - 19 évesen?

Gyermekkorom óta rossz a viszonyom anyámmal, mert uralkodó és erőszakos típusú nő, aki mindig megpróbálja másokra erőltetni az akaratát. Állandó vitáink voltak abból, hogy soha semmit nem engedett: kiskamaszként sosem csavarogtam, nem fagyiztam a barátnőimnél, nem is jártam sehova, mert úgyse engedték - így nyilván egy idő múlva már megkérdezni sem mertem a dolgot, mert mindig úgy kezelte anyám, mintha baj lenne, hogy menni akarok valahova. Mindenre az volt a válasz, hogy majd 18 éve korom után...

Kalitkában éreztem magam, de nem mertem "lázadni", mert egyébként is megfélemlítésben nőttem fel. 17 éves koromtól sikerült kikönyörögnöm, hogy félévente egyszer hadd mehessek már el bulizni a barátaimmal, de a könyörgést szó szerint kell érteni. Egy hétig készültem, mire összeszedtem a bátorságom, hogy megkérdezzem, ő meg mindig napokig húzott, hogy gondolkodik.

Nem mondom, mióta elmúltam 18, nem mondja, hogy nem mehetek - igaz, az azóta eltelt kb. másfél évben is jó, ha nyolcszor voltam összesen. Mert szinte meg se merem kérdezni, ugyanis mindig úgy tesz, mintha valami hatalmas bűnt követnék el, mert vannak barátim, akikkel együtt szeretnék lenni. Már belém ivódott a sok régi megaláztatás, amiért nekem soha semmit nem lehetett, és anyám még mindig állandóan forszírozza belém a viselkedésével, hogy rossz ember vagyok, mert bulizni megyek. Szó szerint MEGSÉRTŐDIK rajta, hisztis lesz és hozzá se lehet szólni, mintha rosszat tettem volna, mert mondtam, hogy megyek valahova.

Nagy nehezen mindig sikerül magam rávenni, hogy csak szóljak, hogy elmegyek majd a hétvégén, de néha már nem bírom idegekkel. Miért kell ezen kiakadni? Miért kell személyes támadásnak venni? Miért kell rossznak beállítani? Egyszerűen rosszul esik és nagyon megterhelő érzés lelkileg... de miért kell ezt csinálnia?