Hogy bírjam ki? Adnátok tanácsot?

19/L vagyok, szeptember óta külön éltem a szüleimtől (egyetem, kollégium, de gyakorlatilag rendes, felszerelt lakásokban, nem tömegszálláson éltem), nincs két hete, hogy nyárra vissza kellett jönnöm, mert se pénz, se munka nem volt.

Mióta "haza"jöttem, egyfolytában rossz kedvem van, fáradt vagyok, aludni csak akkor tudok, ha már teljesen kimerültem, mióta megjöttem, itt is hiába járok munka után, ráadásul az őseim is a nyakamon vannak, és egyre kevésbé tudom elviselni őket (főleg apám, mert őt ki nem állhatom, anyukámmal jó a kapcsolatom, de néha ő sem találja el, hol van az elviselhetősig határ :S). Tudom, tisztelnem kellene őket, de szeptember óta saját keresetből élek, úgy érzem, nem tartozom nekik semmivel, mert nagyon rossz gyerekkorom volt, szinte nincs is szép emlékem "itthonról". Nem akarok megint bezárva élni, ahogy az egész életemet le kellett élnem, hogy minden mozdulatom ellenőrizzék, mindenbe belekössenek! Nem akarok megint egy idegroncs lenni szeptemberre, aki minden ajtónyitásra összerezzen, és alig mer kimenni a szobájából (mert az első napokban olyan voltam, de a légkör, és az emberek miatt gyorsan fel tudtam oldódni).

Nagyon visszavágyok a kollégiumba, a lakótársakkal úgy néz ki, jövőre is együtt leszünk, és velük tényleg jó kapcsolatot tudtam felépíteni, kölcsönösen sokszor húztuk ki egymást a kakiból, és, a baj volt, mindig volt kihez fordulnom (ott mertem róla beszélni, nem úgy, mint "itthon"). Egészen más embernek ismernek, mint itthon, ott szabad, és boldog voltam, egy nyílt, nevetős lány, akit minden ökörségre rá lehetett venni, mert tényleg minden percet úgy éltem, mintha az utolsó lett volna. Nagyon megszerettem azt a várost, de úgy érzem, bárhol máshol jobban otthon érzem magam, mint "itthon", bármi más helyet könnyebben és szívesebben neveznék az otthonomnak, mint ezt a porfészket.

Nagyon rossz volt leélni tizennyolc évet bezárva, de sokkalta rosszabb egy évnyi szabadság után önként visszamenni ebbe a börtönbe!

Segítsetek, hogy tudnám kibírni augusztus végéig anélkül, hogy belebetegednék ebbe a helybe?

Bocsi a regényért, jól esett ezt kiírni magamból, de azért kíváncsi lennék, van/volt-e itt valaki hasonló helyzetben, és ő hogy kezelte ezt.