Hogyan tudnék megváltozni? Vagy örökre ilyen leszek?

Anyám elég teljesítmény centrikusan nevelt, amivel nem volt elégedett, azt rengetegszer a fejemhez is vágta. (pedig 4-es, 5-ös tanuló voltam, sportoltam stb. de neki csak a kitűnő számított megfeleltnek) Úgy kb. amikor találkoztunk mindig kritizált. Semmi közös témánk nem volt, meg apám elmenetele is eléggé megviselte. Eleinte tudtunk egymással normálisan vitatkozni, de később külső tanácsra ("inkább hagyd rá") magamban tartottam a véleményem és nem álltam le vele többé, nem beszéltem meg vele a problémáim stb. Minden gondot és feszültséget elfojtottam. Mire felnőttem, ez szépen lassan kiölt belőlem minden emberi érzést és empátiát. A kapcsolataim is nagyon rámentek erre. Barátnőm eddig egyszer volt. Bár nem tudom érdemes e barátnőnek hívni, mivel csak kefélni járunk össze. Elég sokat iszom, de sose vagyok részeg. Nincsenek céljaim sem, nem akarok házasodni, gyereket vállalni. Pár éve újra előjött az alvászavarom is. Szerintem ez az érzelem elfojtás miatt van. Nagyon szeretnék megváltozni és megint olyan vidám lenni, mint 10 évesen. Néha vannak olyan pillanatok amikor ez sikerül és pozitívan látom a világot, de sajnos ez nem tart tovább pár percnél.

Tudnátok olyan módszereket amivel meg tudnák változni? (Orvosokban és tablettákban nem hiszek)