Nagyon összevesztem az anyámmal, nem látok tisztán a haragtól. Mit javasoltok?
24/F vagyok, édesanyám 54 éves.
Mindig nagyon akaratos, önfejű ember volt, és igen kedvelt eszköze a lelki terror... Többször is nagyon megbántott már, teljesen oktalanul szidalmazott, ócsárolt és sértegetett.
Én egy nagyon türelmes, művelt, értelmes embernek tartom magam, de amit ma tett velem azt nem tudom megbocsájtani neki. Annyira feldühített hogy legszívesebben megütöttem volna, de természetesen nem tettem meg csak ráförmedtem és megmondtam neki, hogy amíg nem kér elnézést addig én egy büdös szót nem vagyok hajlandó beszélni vele... betelt a pohár. Sajnos amióta az eszemet tudom, bocsánatot kérni senkitől soha nem hallottam ezért tartok tőle, hogy végleg megromlott vele a kapcsolatom. Még a szüleimmel élek (több generációs ház) de bármikor megtehetem, hogy elköltözöm innen. Viszont nem akarok rossz viszonyban lenni a szüleimmel, ugyanakkor lenyelni sem vagyok hajlandó a dolgot (már sokadjára). Apám nem nagyon foglal állást, csak kétségbe van esve amiért így alakult a dolog. Egész egyszerűen nem tudom mit tegyek...
Az én anyukám is szokta ezt csinálni. Csak nem egy konkrét gép a mániája, hanem egy játékoldal. Amikor rossz volt az én gépem, és az övénél intéztem a dolgaim, én voltam a szemét köcs*g, aki megakadályozza őt a kedvenc időtöltésében.. amikor már ott tartottunk, hogy a vizsgafelvételemet ahhoz kellett volna igazítanom, hogy ő mikor akar játszani, betelt a pohár, és lezajlódott kb ugyanez, mint nálatok (miután elhordott mindennek, nem volt más eszközöm, csak az, hogy megfenyegettem, hogy az összes jelszavát és regisztrációját kitörlöm, ha nem hagyja felvenni a vizsgáim, azt mondta, hogy akkor kitépi a gép kábeleit, h ne vehessem fel, mindezt képzelheted, milyen stílusban.. )
Esetünkben megoldódott a dolog azzal, hogy nem beszéltem vele utána vagy egy hétig. Bocsánatot nem kért, de vette a célzásaim. Többet nem beszéltünk erről az incidensről, de elszégyelhette magát tiszta fejjel, mert többet ilyen nem fordult elő.
Hagyj neki időt, lehet, hogy a lelkiismerete megoldja a problémát, mint nálunk. Ha nem, akkor.. kitartás.
Nagyon sajnálom, hogy így jártál. Az írásodon látszik, hogy értelmes, tanult ember vagy, és hogy nem állt szándékodban vitát generálni a családodban.. Ez teljes mértékben anyád sara. Sajnos én is merem ezt az embertípust, hirtelen haragú, aztán lehiggad, mintha mi sem történt volna. Csak éppen addig olyan szavak hagyják el a száját.. Szerintem idővel átgondolja a dolgokat, és rájön, hogy tévedett (főleg, ha tartod magad a némasági fogadalmadhoz), de a büszkesége nem fogja engedni, hogy bocsánatot kérjen. Nem ismeri be a hibáját a gyereke előtt.. A legtöbb, amit elérhetsz, hogy idővel enyhül a hangulat, megpróbál közeledni hozzád, hogy visszatérjen minden a normál kerékvágásba. Még ha meg is bánja, hogy kiabált, nem fogja szóba hozni.
Szerintem várd meg, mit hoz a jövő. Ne nagyon beszélgess vele, pár nap után remélhetően elég rosszul fogja magát érezni.. Ha beléd kötne (pl. amiért szóra sem méltatod) lépj le otthonról, vagy zárkózz be. Ha nem javul a helyzet, elég csak akkor albérleten gondolkodni.. Nem olyan jó az sem, bár megvan az az előnye, hogy nem kell alkalmazkodni a családtagokhoz.
Sok sikert, kitartást!
Mi lett a történet vége?
Beszéltek már?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!