Nagyon összevesztem az anyámmal, nem látok tisztán a haragtól. Mit javasoltok?
24/F vagyok, édesanyám 54 éves.
Mindig nagyon akaratos, önfejű ember volt, és igen kedvelt eszköze a lelki terror... Többször is nagyon megbántott már, teljesen oktalanul szidalmazott, ócsárolt és sértegetett.
Én egy nagyon türelmes, művelt, értelmes embernek tartom magam, de amit ma tett velem azt nem tudom megbocsájtani neki. Annyira feldühített hogy legszívesebben megütöttem volna, de természetesen nem tettem meg csak ráförmedtem és megmondtam neki, hogy amíg nem kér elnézést addig én egy büdös szót nem vagyok hajlandó beszélni vele... betelt a pohár. Sajnos amióta az eszemet tudom, bocsánatot kérni senkitől soha nem hallottam ezért tartok tőle, hogy végleg megromlott vele a kapcsolatom. Még a szüleimmel élek (több generációs ház) de bármikor megtehetem, hogy elköltözöm innen. Viszont nem akarok rossz viszonyban lenni a szüleimmel, ugyanakkor lenyelni sem vagyok hajlandó a dolgot (már sokadjára). Apám nem nagyon foglal állást, csak kétségbe van esve amiért így alakult a dolog. Egész egyszerűen nem tudom mit tegyek...
válasza:Szia!
Lehet, hogy nem lesz könnyű, de neked kellene odamenned hozzá, hogy megbeszéljétek a dolgokat. Nem azt mondom, hogy kérj tőle bocsánatot, mert a kérdésedből adódóan nincs miért. De mégis ő az idősebb, ő nevelt fel. Neki is köszönhető, hogy az lettél aki.
Sok szerencsét!
válasza:Ma 23:48 vagyok.
Azt elfelejtettem odaírni, hogy 18L
válasza:Mit csinált????
Én vennék egy mély levegőt és tényleg nem beszélnék vele 1-2 napig....
Van egy netbookja amit amióta megkapott nagyon félt, mintha államtitkok lennének rajta. Többször hangoztatta, hogy hozzá ne merjek nyúlni mert az az ÖVÉ. Megmondom őszintén engem nem érdekel mi van rajta és sose piszkáltam, persze ezt neki is megmondtam.
Elutaztak apámmal két napra, és a gépet kivételesen itthon hagyta. Fel se tűnt, nem is nagyon érdekelt, nem is nagyon voltam itthon.
Amikor hazaértek nem tudott belépni a jelszavával. Elkezdett rikácsolni, hogy biztos én változtattam meg a jelszavát hogy kiszúrjak vele, és hogy mennyire egy szemét alak vagyok és mi az hogy az ő holmijait piszkálom.
Mind ezt nagyon alpári és aljas stílusban adta elő. Ekkor még természetesen higgadt voltam, megszoktam az ilyesmit tőle de próbáltam a tudtára adni hogy ennek az egésznek semmi értelme, illetve logikusan meggyőzni. Aztán követelte, hogy csináljam vissza.
Megmondtam neki, hogy semmi közöm a dologhoz, de szívesen segítek, meglátom mit tehetek. (értek a gépekhez elég jól, ő pedig kb semennyire).
Odaültem, és a szokásos csökkentett módban indítok, rendszergazdaként belépek és megváltoztatom a jelszót módszert csináltam. Miközben bootolt a gép (szerintem tele van vírussal mert nagyon lassan töltögetett) folyamatosan osztott a hátam mögött hogy mekkora egy szemét vagyok amiért piszkálom és na csakugyan betudok lépni a gépére és mennyire kis hülyegyerek vagyok amiért ilyenekkel szórakozok+különböző alpári kifejezésekkel illetett amit most ide nem írok le... Hamar elkezdett elszakadni bennem valami, elvégre épp segíteni próbálok és még mindig oszt? Megalázónak éreztem a helyzetet.
Megmondtam, hogy ezt hagyja abba, előre szólok mert az én türelmem is véges. Ekkor mégjobban rákezdett. Többször mondtam neki, hogy elég lesz, a végén már azt is hogy földhöz vágom a rohadt gépét ha nem fejezi be. Mind hiába, csak olaj volt a tűzre.
Végül tényleg megtörtént, kitéptem a gépéből az összes kábelt és tényleg azon voltam hogy földhöz csapom, nem vagyok már büdös kölyök akit ok nélkül lehet osztani. Addigra bejött nővérem és ő akadályozott meg. Ekkor én kiviharzottam magamra csaptam az ajtót, és az óta nem beszélünk egymással... (Végül mégis sikerült belépnie, fent van skypeon)
válasza:Nagyon nehéz úgy válaszolni, hogy nem tudom, mit csinált. De tegyük fel, tényleg durva és neked van igazad – hát én egy darabig tényleg nem állnék szóba vele a legszükségesebb kommunikáción kívül (kigyulladt a pirítóssütő, kész a vacsi, elromlott a zár, ilyesmi). Aztán idővel esimulnak a dolgok, de az az ominózus téma tabuvá válik. Ha előhozza, te simán nem szólsz egy szót se.
Persze lehet, hogy te annyira következetes akarsz lenni, hogy te tényleg nem szól szólsz hozzá, akkor se ha dől felé a fal, ha nem kér bocsánatot (vagyis soha többé). Nem tudom, a következetesség fontosabb-e, minthogy inkább beszélsz vele, csak hogy ne romoljon meg a kapcsolat. Majd nemsokára kitisztul a fejed, és jobban átlátod, mi a fontos.
Attól függően, hogy mit tett veled, én egyyelőre bármelyik opciót elképzelhetőnek tartom.
Amúgy meg miért nem költözöl el? Én mit meg nem adnék érte, hogy "bármikor megtehessem". Pedig nekem hibátlan a kapcsolatom a szüleimmel, csak éppen 26 éves vagyok. (Van munkám, de inkább gyűjtöm a pénzt, minthogy albira költsem.)
Amúgy meg mit csinált anyukád??
válasza:Oké, most már látom (kb egyszerre írhattunk). Nem csodálom, hogy majdnem földhöz vágtad, de szerintem ez nem olyan dolog, ami ne csitulhatna le idővel. De én a helyedben biztos nem bírnám ki, hogy ne vezessem rá őt valahogy az igazságra. Akár azzal, hogy tényleg nem szólok hozzá, akár megjegyzésekkel, te érzed. Lehet, hogy ez sose sikerül az ő esetében..
De miért nem költözöl el? Lehet azt békésen is..
válasza:Van akinek megéri az albérlet. Nekem tényleg normálisak a szüleim, és tényleg az lenne az egyetlen okom rá, hogy 26 éves vagyok, és pici a szobám, és vékony a fal.
De ha pl. valakinek az apránként felemészti az idegrendszerét az anyjával való együttélés – ami eléggé egészségtelen! – azt már egy teljesen épkézláb oknak tartom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!