Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Az '50-es, '60-as évek szülött...

Az '50-es, '60-as évek szülöttei milyen körülmények közt nőttek fel? Milyen gyerekkora volt a mostanra szülőkké lett korosztálynak?

Figyelt kérdés
A saját szüleimen és másokén is, ismerősökön is azt látom, hogy ez a generáció teljesen más, különösen itt, Magyarországon (külföldön sokkal modernebb gondolkodásmódjuk, vannak osztrák rokonaim), mint bármelyik másik, és sajnos rossz értelemben. Ezek az emberek, akik most 40-60 közt mozognak, mindegyik frusztrált, állandóan ideges, pesszimista, szerintem nagyon sokan depressziósok is, és sokan nem tudják, mihez is kezdjenek az életükkel. Sokkal több köztük az agyongyötört, megromlott, megkeseredett, lelki beteg ember, mint bármelyik más korosztályban, nézhetjük akár az idősebbeket is. A szüleim is ilyenek, nem szívesen mondom ezt, de elmebajosak, mindenért egyszerre őrjöngenek, nem bírják elviselni a legkisebb stresszhelyzetet sem, és nem tudnak, minket, felnőtt gyerekeiket felnőttként kezelni (egyrészt igen, mert dolgoztatnak itthon, én vagyok a házi cseléd, másrészt meg abszolút emberszámba sem vesznek, a szavam nem ér semmit!). Ami pedig, számomra, fiatal felnőttként még szembetűnőbb, és idegesítőbb, és mindenkinél ezt látom: a fölényeskedésük. Apám azt mondta, ő sosem hallotta a szüleitől azt, hogy "amíg az én asztalomnél ülsz, azt csinálod, amit én mondok". Mikor katona volt, a mamám írt neki levelet, titokban elolvastam azokat a leveleket. Én az anyámtól sosem kaptam olyan gyönyörű, szerető szavakat, szerintem nem is szeretett sohasem úgy. Az én anyám csak üvöltözik, állandóan a jogaiért kiabál. Alapvetően igaz ez sok közelemben élő e korosztálybeli emberre, hogy állandóan a fölényüket, az erejüket fitogtatják a gyerekeikkel és a gyengébbekkel szemben, minden nap csak azt hallani tőlük, hogy ők az Atyaúristenek, mi, gyerekek pedig nullák, senkik vagyunk, azt hiszik, ők sz*rták a spanyol viaszt. Én elfogadom, hogy felneveltek, és ezért tartozom tisztelettel, de nem kellene minden nap a képembe üvölteni, hogy én egy senki vagyok, és ők a világmindenség és ők rendelkeznek én felettem még 20 éves koromban is. Oké, hálás vagyok azért, hogy eltartanak stb., de én szégyellném magam, ha minden nap valakinek a képébe vágnám, hogy vagy úgy ugrál, ahogy én fütyülök, vagy mehet az utcára - a szüleim ezt teszik. Állandóan csak az erejüket fitogtatják, de az ismerőseim szülei dettó. Nekem lesülne a képeről a bőr, ha állandóan az erőmet fitogtatnám a gyengébb előtt és állandóan ezzel nagyoznék, és őt meg a sárba akarnám tiporni. Szánalmas viselkedés, mintha ennek a korosztálynak kisebbségi komplexusa lenne. Épp ezért, mivel saját sérelmeim vannak ezen emberek által, próbálom megérteni őket, értelmezni a viselkedésüket. Nekik milyen volt az átlag szülő, mit tanultak el, milyen szellemben nevelkedtek, milyen normákat tanultak el? Szeretném komolyan megérteni, ez a korosztály miért lett ilyen... Aki tudna történeteket, sajátját, ismerősét, rokonaiét, szívesen elolvasom. :)
2011. júl. 1. 21:25
1 2 3 4
 31/36 anonim ***** válasza:
82%

Illetve apukám is tanulatlan. A tanulatlan szót ne értse félre senki, nem bántásként írom. Mondjuk, hogy a tanulatlant arra értem, hogy nincs érettségije, csak egy 8 általánosa, max egy szakmája. Magyarul no érettségi, no diploma.

Anyukám viszont egy nagyon intelligens nő. Neki is csak érettségije van, de csakis anyagi okokból nem tudott továbbtanulni egyetemen. Rengeteget olvas, és nagyon nyitott az új dolgokra, halad a korral. Anyukám anyukája (nagymamim) szintén ilyen!! Neki is csak érettségije van, de nagyon intelligens. 66 éves és olyan fiatalos felfogása van, amit sok 20-on- 30 éves megirigyelhetne. :) A dédipapám (nagymamim apukája) volt még szintén ilyen. Ő diplomás volt, egy nagyon okos ember. Nem ismertem őt, csak nagymamim mesélt róla rengeteget. Azt is mesélte, hogy dédimami is nagyon intelligens volt, pedig neki csak 8 általánosa volt. Érdekes nem? Egy diplomás ember egy 8 általános nővel. Ha dédimamim annyira buta lett volna, a dédipapa tuti nem figyel fel rá... :)

2011. júl. 1. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/36 A kérdező kommentje:

Köszönöm az utolsó 4 választ!

Kedves 23:30-as, teljesen igazad van! Nem is kell részletezni tovább.

Kedves 23:25-ös! Nekem olyanok a szüleim, mint a te édesapád, és a barátod szüleinek a keveréke! Egyben agresszívak, csúnyán beszélnek, kiakadnak mindenen, másrészt állandóan a fölényeskedés megy részükről, nagyon szénalmas szinten már. Az oké, hogy ha valaki pofátlan, akkor közlöm vele, hogy én tartom el, én etetem, ruházom stb., és ezért jár valami hála legalább. De az, hogy minden egyes nap csak ezt hajtják, ez a mániájuk, mással soha nem tudnak dobálózni, csak azzal, hogy ők a nagyfőnökök, mi meg kis senkik, és ha nem úgy ugrálok, ahogy ők fütyülnek, akkor mehetek az utcára?! Ezt a saját gyerekükkel megtenni, akit elvileg szeretniük kellene? Aki szereti a másikat, az ilyet nem mond a szeretett lénynek, nekem egyszerűen lesülne ettől a bőr a képeről, szégyellném magam, ha állandóan így próbálnék meg tiszteletet kicsikarni. Mindenre az a magyarázatuk, hogy ők a feletteseink, felsőbbrendűek, mindenre csak ez a magyarázatuk, értelmes indok pedig sehol. Itt veszti el egy szülő a hitelességét a gyereke szemében.


"Ha ő égve hagyta a fürdőben a villanyt, és szóvá tettük neki, akkor magából kikelve ordibált, hogy amíg Ő fizeti a számlát, addig mi ne figyelmeztessük őt.. Bezzeg, ha mi hagytuk égve, akkor aztán ment a balhé, hogy mi pazarlunk."


Nálunk ugyanez van, ez mindennapos! És az is, amit a párod szülei csinálnak, mi bármit mondunk tesómmal, az csak rossz lehet, ha hallom, hogy dögledezik a mosógép, szerintük h*lye vagyok, 2 hét múlva tönkremegy... és még csak be sem látják, hogy igazam volt. Vagy bármi másban... ha mi, gyerekek mondjuk, az csak rossz lehet, az csak hibás gondolkodásmód eredménye lehet, de jó semmiképp, csak mert a gyerek mondta. 1 hónap múlva meg ugyanazt a mondatot hallom az ő szájukból, mintha saját találmány lenne, akkor persze már helyesnek titulálják. De elég idegesítő, hogy semmiben nem adnak igazat, és ezt a barátom is igazolja. Ő is észrevette már, hogy ha én A-t mondok, a szüleimnek tuti B-t kell mondania. Szerintem az ég kék, akkor szerintük biztos, hogy piros, már csak azért is, hogy nehogy igazat adhassanak.

2011. júl. 1. 23:54
 33/36 anonim ***** válasza:
79%

Tényleg igaz,hogyha ennyire nem jössz ki a szüleiddel,költözz el albérletbe,menj el dolgozni,és mellette tanulj.Sokan mások is ezt csinálják,és nincs semmi bajuk.

Lehet,hogy rövid időn belül te is depressziós leszel.

2011. júl. 1. 23:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/36 anonim ***** válasza:
26%

Nem értem, annyira könnyen dobálóztok ezzel az albérlettel! Költözz albérletbe... Az cseppet sem olyan könnyű!! Gondolj bele, hogy egyetem mellett max hétvégén tudsz dolgozni. Nekem volt, hogy reggel 7-8 tól délután 5-ig előadásaim voltak.. Így esélyem sem volt normális munkahelyre... Max diákmunkára, ami soha nem fog annyit fizetni, hogy fent tudjak belőle tartani egy lakást...!!!! Kérem, aki ilyesmivel dobálózik, előbb gondolkodjon! Annyira könnyű benyögni, hogy "mások is így csinálják". Kik? Igen, úgy, hogy 4-en 5-en 6-an élnek egyszobás albérletben (én volt csoporttársaim így csinálták) és alig férnek... Hisz csak erre futja, a keresetükből. A többieknek, akik szintén albérletben laktak, a szüleik állták a bérleti díjat, meg a rezsit. Szóval, olyan nincs, vagy nagyon ritka, hogy egy diák olyan jól keressen, hogy egyedül meg tudjon élni egy lakásban!!!

Nem tudom, honnan ered ez a téveszme..

(23/lány voltam)

2011. júl. 2. 00:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/36 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem az is baj, hogy mi későn születtünk. Én is 20 vagyok, mint te. Ez úgy jön ki, hogy anyum 35 évesen szült. Akár 10 évvel is lehetnék idősebb... Szerintem ebben a viselkedésekben az is benne van, hogy egy 55 éves ember már kevésbé tud "gyerekkel" foglalkozni, nincs energiája. Anyum nem is emlékszik úgy a saját gyerekkorára, már csak számolgatja, hogy hány év van nyugdíjig.

Nálunk is jellemző minden, amit írtatok, de ez van, lehetne sokkal rosszabb is. Én tudom, hogy engem szeretnek, csak már nem bírják a mindennapokat. (főleg, hogy anyám naponta végignyalja fölöslegesen a házat)


Ismerek egy kivételt is. Barátom szülei nem ilyenek. Nincs kiabálás, megértik őt, utólag együtt nevetnek a rossz dolgokon, viccelődnek, pedig ők is idősebbek már. Én majdnem lehidaltam, amikor először mentem oda. A szülei együtt pihentek munka után, ahelyett, hogy az anyja házisárkány módjára járőrözne körbe hibát keresve, mint az enyém.

2011. júl. 2. 12:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/36 anonim ***** válasza:
51%

Valamit valamiért,az élet abból áll,hogy alkalmazkodni kell.

Ha nem tetszik a család és kevés a pénz,akkor bizony a szobatársakhoz.

Ki lehet totózni,melyik jobb.Ha a családot választja valaki,ne panaszkodjon,fogja be a száját és tűrjön,hálás lehet,hogy egyáltalán taníttatják,nem olcsó mulatság.

2011. júl. 2. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!