Az '50-es, '60-as évek szülöttei milyen körülmények közt nőttek fel? Milyen gyerekkora volt a mostanra szülőkké lett korosztálynak?
Én is nézek tv-t, de pl a híradót be sem kapcsolom, csak idegesíteném magam rajta. A sorozatokat is csak azért nézem, hogy uténa megnézzem spanyolul is, gyakorolva ezzel a spanyolt, mert imádom. :)
A legjobb, hogy anyám egész este tv-t néz, nézi az idióta híradókat stb.-t, és utána jön a sok butasággal, amiket ott hallott, és mindent bevesz, amit ott mondanak! Miért nem lehet 20-30 év tv-zés után megtanulni normálisan használni ezeket az eszközöket, magyarán, hogy nem hagyjuk magunkat lebutítani a Mónika Show-val, meg a Győzikével, esetleg a ValóVilággal, nem hagyjuk magunkat hergelni, és meggondoljuk, mit hiszünk el a benne mondottakból? Miért nem tudja az idősebbek nagy része okosan, tudatosan használni a tv-t? A számítógépről nem is beszélve, 3 éves korom óta, azaz 17 éve van számítógépünk, de anyám még az egeret se tudja használni. De a tv-t fél napig képes nézni, de eszébe nem jutna, hogy mondjuk az interneten értelmesebb dolgokról tájékozódjon. Minket meg szid, hogy mennyit ülünk a gép előtt. -.- Az eszébe sem jut, hogy mondjuk ott olvasgatok, amit ő nem szokott csinálni.
válasza:Kérdező, te aztán jól kifogtad a szüleidet!
Persze ettől még nem kellene általánosítani. 51-ben születtem, nem vagyok depressziós.Vannak kedvteléseim, olvasok, a kertészkedni is megtanultam, saját számítógépem van, amit melegen tartok. Van gyerekem, akit nagyra becsülök, társa, akit gyerekemként szeretek, unokám, akit valamennyien imádunk.
Az én szüleim is sokat dolgoztak, mint mindenki akkor és most, de mindig volt idő ránk, gyerekekre, tanítani és megölelgetni.Tizen-éves voltam, amikor elváltak, tisztességben, és tisztelve a mi -gyerekek- érzelmeinket.
Nekem idegen, amit leírtál, nagyon sajnálom, hogy neked így indul az a nagybetűs Élet.
Úgy gondolom, hogy a leendő önálló életedben te ezeket a hibákat már nem követed el.
"megölelgetni"
Na igen, engem soha nem öleltek meg a szüleim. Soha, és ez nem túlzás. Talán utoljára 2-3 éves lehettem, mikor megöleltek vagy megsimogattak. Puszit is csak születésnapomkor kapok. A dicséretekről nem is beszélve, ha 5-öst kapok, miért nem 6-os, ezzel jönnek. Talán, mikor elsőre meglett a jogsim, akkor kaptam egy annyit, hogy "nah ügyes vagy". Ennyi dicséretet kaptam egész életemben. Ölelést meg az utóbbi 16-7 évben egyet sem. Ha sírtam pici koromban, akkor röhögtek egyet, hogy "hülyegyerek...".
válasza:22:46-os vagyok, olvastam, amit írtál, én is folytatom.
Mivel előítéletes vagy, elárulom, hogy én is "csak" szakmunkás vagyok, és a szüleimnek is rendes tanult szakmájuk volt. Ez nem zárja ki azt, hogy igénye legyen az embernek a több és több tudásra, hogy művelt ember legyen
(amit nagyobb részt úgysem az iskolák adnak meg).
Az pedig szörnyűség, hogy nézem a Híradót a tv-ben, és ettől nem érzem kevesebbnek magam. Így lehet elképzelésem arról, hogy Mónika és a napi politikai események nem ugyanaz a kategória.
Úgy látom, az összes mondanivalódat megismerve, hogy neked csak egy bajod van a szüleiddel: az, hogy vannak.
Könnyen kikerülheted ezt a helyzetet - el kell költözni, magadat eltartani, ha nem vagy a közelükben, talán egy cseppnyi szeretet is ébred benned irántuk.
Tudod, tisztelni azt lehet, aki tiszteletre méltó. Hát igyekezz, hogy téged tiszteljenek a szüleid.
"Tudod, tisztelni azt lehet, aki tiszteletre méltó. Hát igyekezz, hogy téged tiszteljenek a szüleid."
A testvéremmel már megfigyeltük, hogy a mi szüleink senkit sem tisztelnek a jelenleg élők közül. Senkit, mindenkiben találnak valamit, hogy az miért rossz és miért nem érdemli meg a tiszteletet. Minket meg főleg nem tudnának sohasem tisztelni, ugyanis minket tulajdonnak néznek, felsőbbrendűnek hiszik magukat és ezt bátran ki is mondják bárki előtt, hogy ők felsőbbrendű lények, mint mi, csak mert ők a pénzkeresők és ők csináltak minket. Azt hiszik, ez feljogosítja őket bármire. Elárulom, hogy egy normális ember különbbül beszél a kutyájával, mint ahogy velünk beszélnek a szüleink! Pl én is normálisabban beszéltem a macskámmal, míg élt, mint ahogy velem a szüleim beszélnek. Szóval tiszteletet én soha nem is várnék tőlük, ők képtelenek ilyenre, főleg egy fiatalabbal szemben, óó, hogy is képzelem, én "taknyos csitri"?? :O Holott a tisztelet általában kölcsönös dolog, így mivel ők alsóbbrendűként kezelnek, lenéznek minket, ezért mi sem tudjuk őket tisztelni, sem tesóm, sem én. Sajnálom.
válasza:Én csak 41 éves vagyok,de azért válaszolok,ha nem gond.
Édesapám korán meghalt,Édesanyám egyedül nevelt fel,igaz,Nagyapám sokat segített.Anyukám egyszerű gépírónő volt.
Nehezen éltünk,de azért mindenünk megvolt,lakás,étel,ruha,nem is kívántam soha többet és mást.Akkoriban azért az állam is segítette az egyedülálló szülőket,pl.ingyen étkezéssel a gyerekeknek a suliban vagy nyaralással.
Hogy miért depressziós ma ez a korosztály?Elárulom,bár én nem vagyok az.Aktív korszakunk úgy kezdődött,hogy megvolt a létbiztonság,dolgozni egyenesen kötelező volt.Nem volt munkanélküliség,nem fordulhatott elő,hogy a tetű főnököd "elfelejt"kifizetni fizetéskor.Jó,voltak korlátozások,pl.nem mehettél korlátlanul külföldre,na és?Ma mehetsz akár az Északi Sarkra is,csak épp a legtöbb embernek annyi pénze nincs,hogy a városa határáig elutazzon.
Jött a gengszterváltás,létbizonytalanság,brutál munkanélküliség,persze hogy depressziós meg öngyilkos lett sok ember a kilátástalanság,reménytelenség miatt,ez csapódik le a családtagokon is.
Ezen nem lehet csodálkozni.
válasza:"Alapvetően igaz ez sok közelemben élő e korosztálybeli emberre, hogy állandóan a fölényüket, az erejüket fitogtatják a gyerekeikkel és a gyengébbekkel szemben, minden nap csak azt hallani tőlük, hogy ők az Atyaúristenek, mi, gyerekek pedig nullák, senkik vagyunk"
Én is kb annyi idős vagyok, mint Te (23 éves). Nagyon érdekes, amit írtál. Nem olvastam végig a kommenteket, de miután leírom a véleményem, elolvasom. :)
Az én anyukám most 43 éves és tökéletes anya!! Mindig csak a mi érdekeinket nézte (van 2 testvérem is) és soha semmit nem vágott az arcunka. Ellentétben apuval, aki rendszerint az erejét fitogtatja. Folyton megkaptuk tőle, hogy ő tart el minket, és emiatt mi kb alárendeltjei vagyok. Neki mindent szabadott, nekünk semmit. Ha ő égve hagyta a fürdőben a villanyt, és szóvá tettük neki, akkor magából kikelve ordibált, hogy amíg Ő fizeti a számlát, addig mi ne figyelmeztessük őt.. Bezzeg, ha mi hagytuk égve, akkor aztán ment a balhé, hogy mi pazarlunk.
Apu 48 éves, és idegbeteg. Mindenért ordít.. De nem is akárhogy... Kidagadnak az erek a fején, úgy! S komolyan mindenért... (egyébként ő iszik is)
Anyukámat apu készíti ki. Anyu normális családban nőtt fel, apunak az édesapja alkoholista volt, de az édesanyja sem vetette meg a piát. Sőt, apuval rendszerint éreztették a szülei, hogy az öccsét jobban szeretik.
Nagyon rossz a kapcsolatom apuval, pedig már nem lakok otthon. A két testvérem sem beszél apuval (ők még otthon laknak)
A másik. A férjem szülei. Ők a 60-as éveiket tapossák. Mind a ketten idegbetegek. Amit belinkeltem a kommentem elejére, az rájuk tökéletesen vonatkozik!!! Mi a férjemmel gyerekek vagyunk, úgy is kezelnek minket. Soha semmihez nem szólhatunk hozzá, mert mi mindig mindent rosszul látunk, hisz ők a tapasztaltak, és csakis ők tudják, hogy mi a frankó!
Volt egy rövid időszak, mikor náluk laktunk. Borzasztó volt!!! Állandóan ordibáltak (egymással)... Minden apróságon kiakadtak, és soha nem próbálták emberi hangon megbeszélni a dolgokat..Egyből ordítás volt.
Mi rendszerint megkaptuk tőlük, hogy ők a felnőttek, mi meg a gyerekek. Ők az okosan, a tapasztaltak, mi a buták a naivak. Ők tudnak mindent az életről, mi semmit. Ők értenek mindenhez, mi semmihez. Még azt sem akarták megengedni, hogy a saját csekkjeinket mi fizessük. Mondván, mi úgysem tudjuk elintézni... (hozzátenném, hogy nem tartottak el minket, fizettük a fele rezsit, meg a kajánkat).
Én akkor még egyetemre jártam, de a férjem már dolgozott. Nemrég elvégeztem az isit, és én is dolgozok, így végre el tudtunk költözni saját házba és megszűnt a rémálom.
Hogy minek köszönhető, hogy a férjem szülei ilyenek? Fogalmam sincs, de nagyon rossz volt nap mint nap úgy ott lenni, hogy a légkör nagyon feszült volt, mintha bármelyik pillanatban robbanhatna egy bomba...
válasza: válasza:"Jött a gengszterváltás,létbizonytalanság,brutál munkanélküliség,persze hogy depressziós meg öngyilkos lett sok ember a kilátástalanság,reménytelenség miatt,ez csapódik le a családtagokon is.
Ezen nem lehet csodálkozni."
Ez tipikus magyar mentalitas. Meg az ongyilkossagot is meg lehet magyarazni. Mit szoljanak az afrikai ehezok vagy akarmelyik szegenyebb orszagban? Ok megsem a halalba menekulnek...Magyarorszagon nem a legjobb a helyzet, de sok helyen rosszabbak a korulmenyek. A magyar ember genetikailag depressziv. Arrol nem beszelve, hogy az iskolaban, vegig, ahogy felno az ember arra nevelik, hogy mit ne csinaljon, milyen egy luzer ahelyett, hogy abban dicsernek meg, amiben jo es azt fejlesztenek, hogy legyen egeszseges onbizalma, ne egy frusztralt, kiegett idegbeteg valjon belole. Mindig buntetes van, jutalom nincs. Igy keszul a depresszios, kudarckerulo ember es a magyarok nagyon jok ennek a tipusnak a legyartasaban. Ha az embert sosem dicserik, ha nem kap figyelmet, nem fogja azt erezni, hogy van az eletenek ertelme. Ezt a terhet a generaciok atadjak egymasnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!