Egy templomban ismertem meg a párom. Mi ebben az olyan meghökkentő?

Nem divat a templomba járás? Hát, az én gyerekeim katolikus suliba járnak, mert a mi környékünkön az a legjobb. A felszereltsége, a tanárok képzése/viselkedése, maga az épület, az étkeztetés szintje, ja, és csupa kislétszámú osztályt indítottak, abból viszont persze többet is. Ja, és az sem hátrány a szememben, hogy nincs tele a suli cigókkal. A fiúk nem verekednek annyit, és még sorolhatnám. Annyi a "hátulütője" a dolognak, hogy templomba kell járni. Persze az iskolának is van kápolnája, és év közben odajárunk, de a férjem heti 6 napot dolgozik, és csak a vasárnap szabad neki. ezért, ha vasárnap inkább kirándulnánk, akkor szombaton letudom a misét egy másik templomban, és kész. És a suli kápolnája is rendszerint tele van, és a másik templom sem szokott üres lenni. És, amin meg is lepődtem, hogy nem csak a mindent megbánó mamik járnak oda. Hanem a csecsemő kicsitől kedve a mamikig minden korosztályból van. Szóval ahogy irtam, szerintem csak nem verik nagydobra. Amúgy valóban nem a vallásosság miatt választottam katolikus sulit, hiszen a gyerekeim meg sincsenek keresztelve.

Amúgy ezek az ismerkedések nagyon jók. Tetszik a templomos, a balesetis, a pszichiátriás. Komolyan besirtam rajtuk. Én a focipályán ismerkedtem meg a férjemmel. Azon is szoktak értetlenkedni. Mármint, hogy mit kerestem én ott? Tulajdonképpen akkoriban belecsöppentem egy társaságba, akik ott szoktak lógni. Volt köztük a kicsi gyerektől kezdve a felnőtt emberig minden. Gyermekét sétáltató anyuka, tini kislány, tini fiú, 5 éves totyogós. És mi ott jól éreztük magunkat. Én is, és a férjem is. Elkezdtünk egyszerre járni oda. És igy ismerkedtünk össze.