Édesanyám az őrületbe kerget, tönkre megyünk mind a ketten?

Az elején elírtam, szóval Ő hisztizik be. Sajnálom, hogy hosszú lett és kicsit kusza, de kétségbe vagyok esve.

Ja, és a lényeg, hogy most egész nyáron itthon leszek a gyakorlatom miatt. Nem fogjuk kibírni ezt így, egyikünk se. De nem tudok vele beszélni, neki én nem vagyok tárgyaló képes fél.

És igaza van, hogy mindent megkapok megkapok, elég csak szólnom, és ez az egyik legfőbb baj, hogy én ezt nem tudom mivel viszonozni, mert nem vagyok elég okos, elég tehetséges egy semmi vagyok, aki ezt meg sem érdemli. Év közben simán rendben tartok egy albérletet, számlákat fizetek, tanulok, eldöntöm, mikor mit csinálok, mire költöm a pénzt, de itthon anyámmal szemben újra 15évesnek és magatehetetlennek érzem magam. Hiába mondok bármit, rossz szándékkal, vagy jószándékkal, mindenből MÁST ért meg, és én szenvedek, ő meg nem érti, hogy mi bajom, mikor mindent megkapok:( mindig olyan nagyok voltak az elvárások, én meg egyre gyengébb, úgyhogy már szinte elvárások sincsenek, én mégis egyre inkább roppanok össze, ez a vizsgaidőszak is teljesen tönkretett, azt hittem évet kell ismételnem, és amellett, hogy én ezt csinálni akarom, végig arra gondoltam, hogy mennyire le fogom anyámat égetni, ha ez megtörténne. Levizsgáztam mindenből, mégis még mindig olyan görcsben van a gyomrom, és szívdobogással kelek, mint akinek 5 percben belül vizsgája lesz, én ezt nem bírom, nem és nem...

Tudom, hogy nem akar rosszat:( de valahogy rossz úton közelít, egyszerűen nem tudom, mintha elbeszélnénk egymás mellett, ez volt mindig is. Hiába közeledek felé higgadtan, olykor annyira nem vesz "ember számban", hogy mindig felhúzom rajta magam, mert nem értem, miért tudok bárkivel szót érteni, csak velem. Sajnálom, hogy itt nyavajgok, de elszakadt a cérna, és köszönöm a válaszokat.

csak vele nem, nem pedig csak velem. Sajnálom a sok elírást isXD