38 évesen tartsam meg a babát? Eddig nem terveztük a férjemmel első baba lenne. De most érzem igazán hogy milyen lenne anyának is lenni.

18:43 Nem ez volt a kérdés.

Kérdező írta, hogy nem terveztek babát. Abba ne beszélj bele amihez nem értessz!

A döntés a tied. A férjed szeretné. Igazából már nem mindegy, hogy hogyan sikerült? Van, létezik, már ez számít.

Az anyaságtól nem kell félni, van rá még kb. 8 hónapod, hogy felkészülj. Nem egyik pillanatról a másikra leszünk anyák. Anyukává is érni, alakulni kell. Hidd el, ha látod a dobogó szívecskét, az apró lábakat, a pici arcot, nem fogod bánni egy percig sem, hogy megtartottad.

38 évesen nem késő szülni, ma már rengeteg nő ebben a korban szüli meg az első babáját, teljesen egészségesen!

Ma már rengeteg vizsgálat van, ami kimutathatja, ha beteg a magzat. 35 év felett már kötelező vizsgálatok vannak, ha jó lesz a dokid, nagyon fog figyelni rátok.

A sportos alakodat ne féltsd, mert amint megtanul mászni, szaladni a csöppséged, akkor leszel csak igazán sportos, ahogy utána rohansz. :)

Szia!

Szerintem tartsd meg!

A mai szűrővizsgálatokkal már igen kicsi a valószínűsége, hogy beteg lenne a baba és 35 év fölött már automatikusan csinálnak minden vizsgálatot.

Én fogamzásgátló mellett estem teherbe 29 évesen, 6 évnyi szedés után. A babát természetesen megtartottuk, egészséges lett, mostanra már másfél éves örökmozgó fiúcskává cseperedett. Azóta kiderült, hogy a hormonháztartásom teljesen felborult, és a P4-es citológia sem bíztató, valószínűleg még évekbe fog telni, hogy kistesót tervezhessünk (ha egyáltalán lehet). Még a doki is azt mondta, hogy ez a gyerek nagyon tudta mikor kell jönnie! :)

Egyébként, mikor először a kezembe adták a fiamat, azt sem tudtam hogyan kéne szakszerűen megfognom, addig még soha nem volt nálam csecsemő. Aztán szépen belerázódtunk a dolgokba. Elcsépelten hangzik, de tényleg jön magától, hogy mit kell tenned.

Jó egészséget kívánok Nektek és sok-sok boldogságot!

Tokeletesen megertelek.En 36 voltam mikor szuletett a babank.A ferjem kedveert probalkoztunk hosszu eveken keresztul a babaval es amikor mar nem vartuk jott a baba.Rolam csak annyit,hogy en nem szerettem volna gyermeket.Ugy voltam vele,hogy erre a vilagra nem erdemes szulni valamint en nem vagyok alkalmas ekkora felelosseget vallalni.4 honapos terhesen utottem a hasam,hogy nem akarom a babat.A ferjem allitott le...A hormonalis valtozasoknak koszonhetoen,en akinek a hatan fat lehetett volna vagni,egy elviselhetetlen furia lettem.A szules gondolataba pedig belebetegedtem.Eletem legnehezebb idoszaka volt az a csodas kilenc honap,attol fuggetlenul,hogy fizikai problemaim nem voltak jelentosek.Minez inkabb lelkileg viselt meg.Mindez azert tortent velem,mert tul nagy felelossegnek erezte a gyermeket.Ez mind a mai napig meg van bennem.Addig amig a kezembe ne adtak a kicsit meg csak az osztonok sem mukodtek bennem.Utana viszont az elso pillanattol kezdve ahogy meglettam azt az edes kis gyurott arcat valami csoda indult el bennem.Ma mar 3eves a lanyom es mmeg mindig csodakent elek meg minden egyes napot vele.Ez valami hihetelen,gyonyoru,egyszeruen leirhatatlan erzes,hogy anya lettem.A tulzott felelem,tudod az a bebeszelos,elszallt.Add at magad ennek az erzesnek es vard orommel a gyermeked.A ferjedet boldogga teszed vele,de mindennek ellenere te leszel a legboldogabb majd amikor a kezedben tartod a csodat.A tested,lelked valtozni fog a terhesseg ideje alatt es utana.Ezeket el kell fogadni es meg kell tanulni veluk elni.

Kivanok nektek nagyon sok boldogsagot az uj jovevenyhez!

Úristen,hogy juthat ilyen az eszedbe,hogy megtartsd e???

Miért ilyen kegyetlen a sors???Hosszú évek óta küzdünk,és nem sikerül a baba,sem direkt,sem véletlen.Cukorbeteg vagyok,inzulinos,de sem a korom sem a betegségem nem tántoríthat el attól,hogy kisbabám legyen.40 múltam...