Joggal bánt? Akkor most meg vagyunk hívva? Vagy hát nem?
Férjem unokatestvéréék esküdnek. el kezdték meghívni a vendégeket. Jártak apósoméknál és ott azt mondták hozzánk nem tudnak eljönni de minket is várnak. Kvázi apósékkal üzenték,ohgy mi is hivatalosak vagyunk ám. Esküvői meghívót is úgy kaptunk,hogy apóéké van nálunk mutatóban.
Az én véleményem szerint legalább ide telefonálhattak volna, ohgy minket is várnak sok szeretettel és elnézést de a mi meghívónk apóséknál van..
Elvégre a férjem és én már külön család vagyunk, hiszen nem élünk anyósékkal egy fedél alatt és két gyerekünkkel joggal mondhatjuk magunkat családnak). Min. egy külön meghívó illendő lett volna.
Én úgy érzem,hogy joggal mondhatnók, hogy minket meg se hívtak.
Lehet túl reagálom... vagy nem?
Mit zennétek?
én bizony nem mennék el.Meghivó nélkül kellemetlenül érezném magam ha odaállitanák.
De rájuk nézve ez szégyen,hogy ennyire nem voltak képesek.
Hibáztak, de én eddig csak rosszul jöttem ki bármilyen helyzetből, ahol játszottam a sértődöttet. Ilyenkor szemet kell hunyni, mert a szándékosságot annyira nem látom a dologban, inkább szervezetlenséget.
Pláne, ha később nekik is leesik, akkor még hálásabbak lesznek, hogy nem csináltatok patáliát.
Amúgy én felhívnám őket és mindenféle felhang nélkül megkérdezném, hogy mi a szitu, mert ellentmondásos a helyzet és nem szeretnétek se őket, se magatokat kellemetlen helyzetbe hozni. Sőt, talán a férjednek kellene telefonálni, elsősorban az ő rokonai.
Egyébként egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy az unokatesóm, akivel egyébként rettentő jó a kapcsolatom, egy figyelmetlenséggel megbántotta a férjemet - a férjem meg túlreagálta. Én meg beszorultam két tűz közé, mert a férjem pattogott, az unokatesóm meg nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
Végül leültettem őket külön-külön, unokatesómnak megmondtam, hogy kicsit figyelmetlen volt és bár nem rosszindulatból, de az amúgy is érzékenyebb lelkivilágú férjemnek betalált.
A férjemnek meg azt, hogy túlreagálja, valahol jogos, amit érez, de a mértéke nem és ezzel elsősorban engem büntet, nem az unokatesómat (akivel ő évente kétszer ha találkozik, én meg hetente beszélek vele).
Azt pedig mindkettejüknek, hogy mindkettejüket szeretem és ne hozzanak olyan helyzetbe, hogy bírót kelljen játszanom.
Végül unokatesóm oldotta meg, meghívott minket, férjemtől elnézést kért, kifejezte, hogy tényleg figyelmetlen szokott lenni és nem szándékosan bántotta meg - erre a férjem kissé duzzogva mondta, hogy igen, ő meg túlzottan megsértődött.
Azóta szent a béke, de amíg tartott a sértődöttség, nekem volt a legxarabb :(
Ezért is mondom, hogy nem érdemes szítani és fenntartani a családi viszályokat "mert én majd jól megmutatom Józsinak/Mancinak, hogy kivel húzott ujjat", ivel hosszútávon nincs belőle haszna senkinek, viszont kárt annál többet tud okozni.
Szerintem ők sem gondolták át, hogy milyen buta helyzet alakult ki. Elmondom az én sztorimat, amiből egy hatalmas vita kerekedett ki. Osztogattuk a meghívókat, annak rendje és módja szerint meg voltak címezve (XY és kedves családja részére, ZY és kedves párja részére). Általában nálam volt az összes kiosztanivaló, de egy alkalommal nem vittem az összeset (egy másik városba mentünk koncertre), csak néhányat boríték nélkül, mert ugyebár nem tudtam kivel futok össze, ha egyáltalán találkozok ott valakivel és nem akartam ott ráfirkálni a nevét a szemük láttára. A meghívó amúgyis boríték nélküli típusú volt.
Mit hoz a sors: összefutottunk egy kedves ismerősömmel aki igencsak messze lakik, és egy rövid látogatóba jött épp abba a városba ahol én voltam. A meghívó otthon meg volt címezve neki, és tervbe vettük, hogy valahogy beszorítunk egy utat hozzájuk, de örülve, hogy találkoztunk vele és a párjával átnyújtottam neki a meghívót és mondtam, hogy szeretettel várom stb stb.
A szertartáson megjelent az ismerős, de egyedül. Adott egy csokor virágot és mikor hívtam hogy jőjjön a megvendégelésre is azt válaszolta, hogy egyedül nem jön.
A lagzi után érdeklődtem meg a közös ismerősöktől, hogy mi a helyzet és kiderült, hogy szerinte a párját nem hívtam meg a lagzira. A férfit is ismerjük, és én a mondanivalómban természetesnek vettem, hogy ő kettejükre érti a meghívást, de mivel szó szerint nem mondtam ki, hogy szeretettel várlak MINDKETTŐTÖKET és ugyebár a meghívón nem szerepelt a név (az én hibámból) ők úgy vették, hogy a férfi nem hivatalos. Azt hittem agybajt kapok. Ennyire kiforgatni a szavaim! megesküdtem, hogy ha még valahova meg kell hívni őket, akkor nyújtsák mindketten a kezüket és úgy adom át...
Szóval a mondanivalóm lényege: a párnak annyi gondja van, nem biztos, hogy észrevette hogy butaságot csinál és sértő hogy nem hív meg titeket is külön. lehet hogy örültek, hogy sikerült két utat letudni egy árával. Nem kell haragudni rájuk.
Szerintem túlreagálod.
Ha jól értem, akkor a férjed szüleinél van a ti meghivótok és velük meg is üzenték, hogy várnak titeket.
Gondolom el vannak merülve az esküvői előkészületekben és igy egyszerűbb volt.
Én biztos nem sértődnék meg ilyen piti dolgon, lehetnél te is egy picit megértőbb.
Ha meg játszod majd a sértődöttet és durcizós kisjelenetet rendezel (ahogy sok okos, IQ bajnok tanácsolta), azzal meg csak magadat járatod le.
Ez az ő nagy napjuk, neked nincs jogod tönkretenni azzal, hogy bármiféle ellenségeskedést szitasz.
Meg lettetek hivva, ha nem is személyesen, igy alakult, fogadd el , menjetek és érezzétek jól magatokat!
L/24
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!