Mi a véleményetek? Kérlek olvassátok el!

Szerintem biztosan jót tesz neked, hogy leírod az érzéseidet. Nekem családom ugyan van, de 10 éves koromban elveszítettem valakit, akit nagyon szerettem, majd utána néhány éven belül még néhány személyt, és ezeknek az "élményeknek" a hatására én is eléggé magamba fordultam, elutasítóvá váltam mindenkivel, még a saját családommal szemben is. Annyit tudok neked mondani, hogy ne azt sirasd, amid nincs - hiszen ezrek szenvednek azért, mert nekik van családjuk, csak nem jó - hanem azt értékeld, amid van.

Szerintem szépen írsz, főleg ahhoz képest hogy fiú vagy, csiszolgasd csak a tudásodat még a blogodon keresztül, nem veszíthetsz vele semmit:) Az nem derült ki számomra, hogy mi a célod a bloggal. Simán naplót vezetni a mindennapjaidról, vagy megosztani a gondolataidat, tapasztalataidat, véleményt foglalni bizonyos kérdésekben, levonni a tanulságot az eseményekből? Ez utóbbi ajánlanám inkább neked, mert segítene átértékelni a saját életedet, meglátni a pozitívumait annak az életnek, amit élsz, és mindemellett sok ember tanulhat a hibáidból és sikereidből!:)

Első vagyok

Nem vagyok elkényeztetett majom, de annyira átlagos az életed, hogy az már fáj. Nagyon unalmas, ezek mindenkivel megtörténnek

Amúgy a kommented alapján ez egyáltalán nem igaz:

"Attól az időponttól kezdve vége lett a gyermekkoromnak és hirtelen érettebbé váltam, mint a többiek, szellemileg és lelkileg. "

Te megmaradtál egy kb 9 éves szinten...