Mit választanátok? Egy látszatkapcsolatot, vagy a magányt?

Egyiket sem. Nem áltatnék senkit. Keresnék magamnak egy partnert, akivel a szex legalább jó.

Ha úgysem lehetek azzal,akit szeretek, és mást nem tudnék szeretni, akkor legalább ez legyen rendben.

Nem várnék arra a hajóra, ami már elment. Nyitott lennék új kapcsolatra is. És ha az új kapcsolat passzol akkor simán feledteti az "álompasit". Amúgy én így is tettem. Volt a nagyszerelem, de nem kellettem neki. Rossz volt. Találkoztam több pasival is. És egyszer csak betoppant a valódi igazi. Nem is gondoltam, hogy lesz akit jobban szeretek mint a nagyszerelmet, de mégis így lett. De tudod mit, ha nem mentem volna hozzá az "igazi"-hoz mert mondjuk neki se tetszettem volna, akkor jött volna más. Csak meg kell látni a másikat. Ha csak az "álompasi" után csorgatjuk a nyálunk akkor senki sem fog felérni hozzá és tényleg nem leszünk senkivel se boldogak.

És a szerelem igenis elmúlik, de a szeretet ennél sokkal erősebb kötelék :) Hogy jó mellette lenni, őt látni reggel mikor kinyitod a szemed, sétálni vele, mozizni, vagy csak úgy lenni. Kellemes és nem cserélném el semmire, főleg nem egy álomra.

Pedig hiszek a szerelemben. Szerelmes is voltam/vagyok a férjembe, de tudom hogy 10 év múlva nem lángolhat ez a tűz, viszont ha ott a parázs (szeretet) akkor nincs semmi baj és boldogok leszünk.

Szerintem nem szabad egy emberre várni, hogy "megjöjjön az esze" és rájöjjön, hogy minket akar.

24/L