Mit választanátok? Egy látszatkapcsolatot, vagy a magányt?
Tegyük fel, hogy megvan a nagy szerelem, akivel szívesen összekötnétek az életeteket, és aki után még évek múlva is sóvárogtok. De nem jön össze. Az okot ki-ki ízlése szerint találja ki magának :)
Ebben az esetben mit választanátok? Együtt élni, családot alapítani valakivel, aki bár jó ember, rendes ember, de mellette mindig arra a bizonyos másikra gondoltok, akivel csak úgy elvagytok, akivel a szex sem az igazi, stb... (ergo becsapjátok őt is és magatokat is), vagy inkább egyedül maradnátok?
Akik úgy gondolják, hogy a "szerelem úgyis elmúlik egyszer", ők biztos nyugodt szívvel megelégednének ezzel, mondván ez úgyis így normális. De mi van azokkal, akik még hisznek a szerelemben?
nehéz kérdés, hol az egyik, hol a másik lehetőséget választanám. összességbe azt hiszem inkább a magány, nem tudnék ugy vkivel hosszu távon együtt élni, h nincs meg a szerelem köztünk,
másokat be le lehet csapni, akár egy életen át, de magunkat nem, maximum csak kis időre.
Akik hisznek benne, azok idővel rájönnek, hogy mégis elmúlik. Mondjuk amikor beleszeretnek másba.
Egyébként meg első körön legyen látszatkapcsolat, legalább szex van, aztán hátha egymásba szeretünk.
Ha meg jól passzolunk, akkor jöhet a házasság, gyerek. Amúgy sem vagyok a lángoló szerelemben kötött házasságok pártján, tübb mint felükben olyannyira elmúlik a szerelem, hogy el is válnak, mert azt hiszik, hogy ha már nincs szerelem, nincs házasság sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!