Szóba hozzam a férjemnek?

Az anyósommal nem túl jó a viszonyom. Az esküvőnk óta nem beszél velem, az ő elmondása szerint azért, mert a fia nem hozzá tartozik már jogilag. A családja többi tagja is furán néz rá, de mivel évek óta egyedül él - elváltak apósommal -, nem foglalkoznak vele, megszokták már az e témában támadt hisztijeit.

Ma futni voltam a férjemmel, és arra sétált, amerre mi futattunk. Nem tudom, hogy került oda, nem szokott arra felé járni.

Szóval mikor észrevett minket, elbújt a bokrok közé.

De én is, férjem is észrevette. Férjem úgy csinált, mint aki nem látta meg, közben engem nézett.

Mivel nem volt kedvem hallgatni az "én csak hajtani tudom, és megint mennyit fogyott" lemezt, én is úgy csináltam, mint aki nem látta.

Azt hittem, férjem oda akar majd menni hozzá, vagy csak ráint, vagy ráköszön, de nem.

Máskor is előfordult, hogy valahol összefutottunk, ott simán odamentünk. Mi anyósommal köszöntünk egymásnak, és ennyi. Attól, hogy nem szól hozzám, a férjem még bármikor mehet hozzá, bármikor beszélhet vele, és az se gátolja meg, ha vele vagyok. Épp ezért volt fura tőle most ez a viselkedés.

Azóta a férjem elgondolkodva ül. Hozzam szóba, vagy továbbra is tegyek úgy, mint aki nem vett észre semmit?