Mozaikcsalád-nálatok működik?

Nálunk is ez van. Apa imádja a párja gyermekeit, sajátjukként kezeli őket, a nő viszont sokszor a tök idegen gyerekekhez/fiatalokhoz normálisabb hangnemben beszél, mint hozzám.

Ja, és pedzegeti, h elhúzhatnék már innen innen, mert milyen dolog, h 22 évesen még velük élek (mi költöztünk), ja és a legszebb, h ezt a hátam mögött.

K.va jó érzés itt élni, aztán csodálkoznak, h nem mosolygok, meg kábé élőhalott vagyok. De apa ezt nem veszi észre.

Nagyon nem irigylem a helyzetet, ez biztos rossz lehet neked is, meg a fiadnak is (fiad van, ugye? most nem emlékszem már pontosan). Nyilván ő is érzi, hogy nem ugyan úgy van kezelve, mint a másik gyerek. Az a baj, hogy te nem tudod megváltoztatni ezen a téren a férjed, neki magától kéne erre figyelnie, de ahogy látom, nem elég fontos neki a dolog ahhoz, hogy erre külön figyelmet fordítson.

Ebben az esetben én egy családterápiát javasolnék, végtére is az pont erre (is) való, hiszen ez egy állandóan jelenlévő probléma, és így talán meg is lehetne oldani. Próbáld meg rábeszélni a férjed, hiszen azért az csak fontos neki is, hogy egy harmonikus családi légkör legyen.