16 éves korban milyen gyakran mentek\engednek el éjszaka szórakozni?

Engem 16 évesen apám vitt mindig és éjfél után jött értem:) Tiszta ciki volt:)

20N

Szia!

Én 17 éves lány vagyok. 15 éves koromtól voltam elengedve első buszig, viszont nekem anya mindenkit ismer ahol mi lakunk, városba is bátyám mindenkit ismer, kint falukon mindenkit ismernek szóval lehet ezért, lehet, hogy tudta, hogy ugyis tudok hol aludni. Viszont megvolt beszélve egy időpont, hogy mikor kell otthon lennem, akkor már az előtt otthon voltam egy fél órával..és ne tedd meg, hogy elmész mikor nincs otthon..gondolj bele, hogy milyen rosszul esne neki..elvesztenéd a bizalmát és tényleg nem engedne el sokáig.Egyszer ugyis megenyhül, lehet, hogy nem könnyen de ugyis megenyhül. Jók a jegyeid? Segítessz otthon? pl barátnőm ugy van elengedve h ahány órára kimegy a földbe dolgozni annyi órára mehet el bulizni..esetleg kérdezd meg, hogy miért nem akar elengedni, vagy tudod az okát? lehet h félt. akkor mondd meg neki, hogy nincs miért ha nemismeri haverjaid mutasd be neki, lehet ugy gondolja, hogy belevinnének a rosszba..próbálj egyezséget kötni vele..:) remélem tudtam segíteni. majd még visszajövök megnézni, hogy mire jutottál.

Velem is elég szigorúak voltak a szüleim. Mondjuk nálunk meg volt azzal súlyosbítva, hogy lány vagyok (és mondjuk egyedül tényleg nem egy életbiztosítás egy 14-15 éves lánynak egyedül bóklásznia az utcán éjjel) és asztmás is. Nálam olyan 19-20 éves koromra jutottunk el arra a szintre, hogy elengedtek egyedül mondjuk színházba (bulizni, kocsmázni nem nagyon mentem, nem az én közegem, nálam ez kimerült osztálykirándulásokkor, a szalagavató afterpartyban, bankettben, osztálytalálkozókban később) meg egyéb esti programokre úgy, hogy nem jöttek értem, de akkor is haza kellett jönnöm az aznapi utolsó metróval/busszal...

Sztem beszélgess el velük, hogy MIÉRT nem engedik. Amikor mi így elbeszélgettünk... nem mondom, hogy nagyon örültem, de megértettem... mondjuk nem értem, hogy egy fiút miért nem lehet elengedni, mégsem 12 éves... mindegy. Egyébként meg még két évet kell kihúznod, 18 után elvileg azt teszel, amit akarsz.

segíts otthon kérés nélkül is! ennyi idősen bárki el tud mosogatni vagy porszívózni, felmosni.

ha kicsit pedálozol, akkor sztem nem lesz ekkora a szigor. időd van rá, szünet van. nappal sikálod a lakást, este meg mehetsz mulatni. ennyit be kell vállalni egy kis szabadságért!

én anno ennyi idősen megegyeztem anyummal, hogyha a házimunkát maradéktalanul elvégzem, akkor mehetek. ne tudd meg, hogy csillogott a lakás :D

anyád tudta nélkül meg ne menj el, mert ha baj van, akkor azt sem tudja, hol keressen.

Ahhoz, hogy valakit elengedjenek a szülők bulizgatni, az kellene, hogy felnőttnek tekintsék. Szerinted hogy a fenébe lehetne felnőttnek nézni, ha: csak akkor segítesz, ha valamire megkérnek? Ha azon gondolkodsz, hogy esetleg a szüleid háta mögött menj el valahová? Hogyan lehetne felnőtt az amúgy 19 éves tesód, ha sz..rik a szülők véleményére, elmegy ha akar, de otthon lakik, belőlük él...?

Dolgozz. Keress pénzt, ne a szüleidtől kérj akár kólára valót se, ha elmégy otthonról! Tanulj jobban - meg kellene értened, miért fontos ez! - legyenek céljaid, terveid, tudd, hová tartasz, mit akarsz elérni az életben. Segíts otthon akkor is, ha nem kérnek meg rá - elég idős vagy már ahhoz, hogy lásd, a szüleid is dolgoznak, jólesik nekik a segítséged!

Elég felnőtt vagy, hogy bulizni menj, de anyud mossa a gatyádat és apád ad zsebpénzt? No comment...

figyi én is ilyen helyzetbe vagyok

mondjuk nekem nem tiltják hogy kimenjek de féltiz előtt hazakell érnem amikor suli időszak van akkor nem ismehet még hétvégén se

igaz én lány vagyok de mondjuk én harcmüvészetet is üzök mellette tehát nekem a megvédni magamat az olyan nagy probléma nem lenne és nálunk is dettó u.ez a magyarázat

és az a röhej nálunk hogy anyu apu dolgozik egésznap reggel korán mennek el még mielőtt én indulok suliba én 7 re megyerk suliba 2 ig benn kell lennem utána jövök haza fözök eszek tanulok fél ötig utána goo edzés hazaérek hét félnyolcra nyolctol tizig megin tanulok igaz nem vagyok én se kitünö de látszik a jegyeimen az erölködés és mégse hatja meg őket

kedden voltam kinn egy haverommal sétálni tényleg nem volt semmi 9.30kor/akkora kell hazaérnem/ már ott voltunk a ház előtt kicsit dumáltunk és ah. bemegyek apa egyből letámadott hogy igy késtem ugy késtem meg hogy hogy képzelem én ezt és az a vicces. hogy látta hogy kinn állok a ház előtt ráadásul azt is látta kivel és ismeri is a gyereket futolag mert minden városi eseményen is pl. mindig együtt vagyunk és tudja hogy nincs vele semmi

Megértem a helyzetet. A szüleid másképp nevelnek téged. Talán túlságosan féltenek téged.

Nálam más volt a helyzet: a testvéremet és engem úgy neveltek fel, hogy ne lógjunk egyfolytában a barátokkal késő este, mert egy tizenéves nem mehet ki az utcára ilyenkor. Akkoriban nem voltak mobiltelók. Ha a barátokkal tanulunk, az más. Sosem nyúltunk sörhöz, droghoz, cigihez...

Mi sosem éreztünk, hogy folyton bulizni meg találkozni kell a barátokkal. Viszont az az érdekes az egészben, hogy manapság a tesóm minden hónapban látogatja a legjobb barátait egyszer-kétszer, én csak ritkán, mert a barátaim többsége elfoglalt, és én ebbe nem szólhatok bele, mert legalább egy kicsit egyedül lehetek és tudok koncentrálni. Na, itt a probléma: ilyenkor anyum panaszkodik, hogy alig vagyok társaságban, pedig, mondom, nem tehetek erről, és ők sem.

Egyszerűen nem értem: régebben nem engedett el sűrűn, ha akartam volna, akkor se mentem volna el, mert ez a nevelés belém ivódott. Amikor gimis voltam (17-18), akkor kezdődött el a panaszáradata, hogy nem hívnak el engem sehova. Tehetek én erről? Az iskolatársaim úgy látták, hogy nem sűrűn mozdulok ki, mert azt gondolták, hogy túl szigorúak a szüleim, így nem volt alkalmuk meghívni engem. Voltak, akik mondták, hogy milyen kár, hogy nem tudtak meghívni engem a partira. Erre én: nem mindig engednek el erre a szüleim, csak néha-néha. Megért volna egy próbát...

Pedig anyum is észrevehette volna, hogy nemcsak én voltam az egyetlen, akit nem hívtak meg rendszeresen, hanem a barátnőmet se, mert ő nagyon zárkózott személyiség volt akkor a szigorú apja miatt, mert féltette a lányát.