"Papuccsá" váltam, most nem tudom, hogy változzak vissza a régi énemmé?
Semmi nagy gond nincs ezzel, a te típusod nagyon vonzó típus. Ezt sokan kihasználják, észre kell venni, mikor kell nemet mondani, ennyi. Én is állandóan segíteni szeretnék, 19 éves korom körül összeszedtem minden kis bolhás gyerkőcöt, a szívem szakadt meg minden kóbor kutyáért, a belemet kilógattam egy gyülekezetben hogy szolgáljak és tetsszek az Úrnak. Csak azt nem vettem észre, hogy már nincs időm élni, törődni a szeretteimmel, a kutyáimmal...lebetegedtem és akkor megértettem, hogy a 2 végén égetett gyertya hamar elég. Megtanultam nemet mondani. Hogy 1 van belőlem, és nem tudok kétfelé szakadni.
Már nem akarok mindenkin segíteni, főleg hogy a legtöbb ember tehet a sorsáról. Már leginkább csak a kutyákat sajnálom.
Nem akarok már a munkahelyen sem megfelelni annyira. A túlóra csak muszáj. Nem izgat, milyen háziasszony vagyok és hogy ragyogjon a ház. Inkább kirándulok a kutyusokkal, társasjátékozok egy jót a párommal, vagy csak együtt vagyunk.
Vannak emberek, akikre már lazán azt mondom: nem érdekelsz, edd meg amit főztél:) De aki igazán segítségre szorul, az még mindig nyugodtan jöhet hozzám. Önzőbb lettem és boldogabb is. Akkor se voltam pszichológiai eset, csak fiatal és tapasztalatlan. Mindenkit sajnáltam, még azt is, aki kőkeményen tehetett a sorsáról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!