Mondjátok meg mit tegyek, ha az igazság valahol kettő között van. és a másik gonddal mi legyen? (lent bőv. )

Pár éve (de inkább az idén) rendesen tönkrement a szüleim kapcsolata. Édesapám súlyos betegségben szenved, emiatt gyakoriak a hangulat-ingadozásai, fizikailag sem bír sokat, pedig még fiatal (45 éves):(. Anyukám állandóan "benne lakik", evett-e, ivott-e, alszik-e, fekszik-e le stb. Persze ez idegesíti apámat és akkor kontrázik vissza anyukámnak, hogy megeszi az életét, elköltözik otthonról stb. Én nem lakom otthon jelenleg egyetem miatt, de nem telik el úgy egy hét, hogy anyukám ne hívna fel sírva, hogy apum mennyire megbántotta, miket mondott és hogy ő már nem bírja sokáig...apummal ritkábban beszélek, de amikor találkozunk neki az első gondolata, hogy anyum benne lakik, hogy veszekednek, hogy már nem bírja...Tudom, szerre mindkettőjüknek igaza van. Én mindkettőjüknek igazat adok, ki mikor panaszkodik annak. A bökkenő, hogy tényleg látom, hogy anyukám idegileg megy rá, és apum is ki van akadva. Azt hiszem apukám inkább elválna, anyum meg nem, mert szerintem nagyon fél, hogy egyedül marad...Pedig lassan már csak ezt a megoldást látom.

Mindketten rám hárítják a felelősséget úgy érzem tőlem várják el, hogy igazságot tegyek, de én nem választhatok közülük:-S Úgy érzem én kell legyek a kompetens párkapcsolati szakértő és tanácsokkal kell ellássam őket. Mondok is dolgokat, de beszélni nem beszélnek egymással, inkább "élnek egymás mellett"...

Most készülök haza és már előre rosszul érzem magam attól, hogy milyen nyaram lesz...

Emellett nekem van egy jól működő párkapcsolatom, készülünk nyaralni, de bűntudatom van, hogy hagyjam ilyen körülmények között otthon a szüleimet? Nem beszélve arról, hogy azonban eljegyzést szeretnénk a párommal és most ilyen viharos időszakban, hogy a fenébe tálaljam? (valahogy olyan ez, hogy oké hogy nektek sz.r az életetek de az enyém jó...néééé):( emiatt is teljesen kivagyok...

Már nem tudom mit tegyek, kinek mit mondjak...szeretnék ebből kimaradni...:(

21-L