Miért jó egy szülőnek ha nem engedi a lányát a barátjánál aludni?

16:59-nek: Nem hinném. Biztos nem akarnám gyerekszinten kezelni, ha felnőtt, mert csak ártok neki. Ezért (is) van annyi frusztrált, bizonytalan fiatal. Muszály elengedni az ő érdekében, még ha nehéz is. Ha nem így teszek, önző vagyok.

Saját tapasztalat: 14 évesen ismertem meg az első barátomat, 15 múltam mikor lefeküdtünk. 17 éves koromig 8-ra otthon kellett lennem, az nem volt baj ha ő 10-ig ott volt szünetben és hétvégén, de én már nem mehettem sehová. Mikor betöltöttem a 17-et fordult az érem, én mondhattam meg mikor megyek haza hétvégén, de azt be is kellett tartanom, mert ha késtem, akkor nem mehettem pár napig sehova. Mikor rákérdeztek, hogy megvolt-e már a nagy esemény őszintén mondtam el, hogy nem, mert félek a következményektől azt mondta apu, ideje beszélgetnünk, és elsorolta a lehetséges védekezési módokat. Attól kezdve hétvégén és az iskola szünetekben nálunk alhatott a barátom, de én nem alhattam sehol máshol. Szerintem t5e is próbálj meg komolyan elbeszélgetni velük erről a témáról, hiszen már nagykorúak vagytok, azt tesztek amit akartok! DE nem kell fejjel a falnak menni! Addig vagy gyerek, akárhány éves is vagy, míg élnek a szüleid (remélem minél tovább)!

Irigyek,hogy a 19 18 éves gyereküknek kielégitőbb nemiélete van mint az ö pocsolyaszintüjük.