20-21 évesen eljegyezni, majd később elvenni egy lányt mennyire gáz?

Lehet bármilyen rózsaszín a dolog, ha nincsenek közös célok, és nem tudtok bármit őszintén megbeszélni egymással, nem lesz sikeres a házasság. Ezek az alapok vagy kezdettől fogva ott vannak, vagy kifejlődnek a kapcsolatban. Amíg két ember randizgat, sok időt tölt együtt, még mindkettő a saját életét éli, a saját céljai felé halad. Ha összekötjük az életüket valakivel, az már egy új entitás, egy kis csapat. Ha nem rendelkezünk közös célokkal (például anyagi gyarapodás, gyerekvállalás, tanulás, szellemi célok, konkrét nagy tervek terén), akkor menthetetlenül ellaposodik majd a kapcsolat, hiszen csak két ember párhuzamos élete lesz. Ennek hiányában nem szabad házasságot tervezni.

Sokszor elsöprő lehet egy találkozás, és kitart a lángolás annyi ideig, hogy gyorsan beleugrunk egy házasságba. Ha az alapok rendben vannak, ez akár működhet is, de kicsi az esélye. Aki csupán az érzelmekre hagyatkozva, hirtelen köt házasságot, az nem szemléli azzal a felelősséggel a kapcsolatot és a közös jövőt, amit az megérdemel. Fontos lenne megvárni, mi történik az érzelmekkel hónapok, akár egy év múlva, és hogy mi marad azon kívül a kapcsolatban.

Ha a tisztelet, szeretet, összetartozás érzése erős, nem kell később a lángolást hiányolni, biztos alapokon álltok. Ugyanakkor, ha évekig éltek együtt, jól működik a dolog, és végül csak családi nyomásra, vagy "mert azt úgy szokás" házasodtok össze, fennáll a veszélye, hogy kihűl, kiüresedik, rutinná válik a kapcsolat. A döntést valahol korábban nem hoztátok meg egyértelműen, hiszen annyi évig nem köteleztétek el magatokat. Érdemes megvizsgálni, mi volt ennek az oka, és csak azután véglegesíteni a kapcsolatot.

Nyugi,dehogy vagyok én ilyen okos :D ha ezek mind kipipálhatóak,akkor jó,de ha csak egy is olyan,hogy nem akkor,tényleg érdemes elgondolkozni egy-két dolgon.De persze,ez tényleg ember és egyben kapcsolattól függő:

én például el sem tudom képzelni,hogy mire már hivatalosan is külön költözhetek a szüleimtől és teljes állásban dolgozhassak,valamint papíron nagykorú legyek,rá egy évre megint legyen mellettem valaki.

De bárhogy is döntötök,remélem nagyon boldogok lesztek,és tényleg van hogy aki fiatalon házasodik,élete végig boldog marad :D

2hét múlva töltöm a 20. életévemet, van egy 3hónapos gyönyörű szép kisfiunk, és augusztusban esküvőnk lesz...:)

a Párom 26 éves, nagyon boldogok vagyunk, és szerintem ha valaki érett rá.... nem a kor számít......

Én is azt javasolnám, mint a többség, hogy 4 hónap azért édeskevés ahhoz, hogy megismerjétek egymást, főleg, hogy együtt sem éltetek még...ha...én sem kértem volna meg a nejem kezét 3 hónap együttjárás után :) Szal 3 hónap után eljegyzés, 11 hónap után esküvő, ennek 8 éve, van egy 2 éves lányunk, és teljes az egyetértés azóta is :)

Voltak előtte 7-8-9 hónapos kapcsolataim, de vhogy eszembe sem jutott komolyabb dolog, a nejemnél vhogy megéreztem, hogy ez más.

Szerintem nem korai, meg egyaltalan nem gaz, ha igy gondolkodtok, es nem ciki vagy ilyensmi. HA tisztelitek, szeretitek egymast akkor nem lesz gond, DE:

Azt irtad, hogy sem vita sem felreertes nem volt meg koztetek. Az kozelsem a tokeletes kapcsolat titka... Majd ha lesz valami felreertes vajon fogjatok tudni kezelni? Mi pl a parommal sokat vitatkozunk (szandekosan nem irtam veszekedest) es mindig megoldjuk...ezert gondoljuk h nehez helyzetben is kiallnank(es bebizonyosult h ki is allunk) egymasert.

Szoval azert jo, es nevelo jellegu es elengedhetetlen a konfliktushelyzet es a vita egy kapcsolatban, termeszetesen epitojelleggel:)

sok boldogsagot

18 évesek voltunk mikor fél év után eljegyeztük egymást. Most 20 évesek vagyunk és lassan 9 hónapja házasok.

Szóval nem gáz:)

Sok boldogságot:)