Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit lehet kezdeni az ilyen...

Mit lehet kezdeni az ilyen szülőkkel?

Figyelt kérdés

19 éves vagyok, most fejeztem be az első évemet az egyetemen. A szüleim jól keresnek, régóta nincsenek anyagi gondjaink. Ennek ellenére mindig is heppjük volt rajtunk spórolni, hogy ők hawaiozhassanak a pénzből munka után, hétvégente. De nem is itt kezdődik a gond, hogy önzőek. Van egy 16 éves húgom, akire mindent rákényszerítenek, nem engedték el Ausztriába tanulni (10km-re lakunk a határtól) csakúgy, mint engem annyi idősen. Ráadásul úgy beszélnek velünk, mint a kutyával. Tesóm kicsit erősebb jellem, ő keményen leosztja őket, visszaszól bátran, ha valami adódik. Viszont már ő is teljesen elhatárolódott tőlük, nem szól hozzájuk, ha nem muszáj. Én viszont nem vagyok ilyen erős, egész gyerekkoromban bántottak, mindenre kényszerítettek, egy gátlásokkal teli ember lett belőlem. Anyámnak sosem voltam elég jó, ha 5-öst hoztam haza, akkor belekötött, hogy miért nem 6-os. Jeles átlagokkal elvégeztem a gimit, most az egyetemen is jól teljesítek. Mivel beígérték, hogy támogatni fognak, direkt helybeli egyetemet választottam, hogy nekik olcsóbb legyen, és bejárok. De nagyon megbántam, mert mióta leérettségiztem, egyfolytában csak csesztetnek, főleg anyám, apám meg sokszor átváltozik agresszív vadállattá, ha olyat mondok, ami neki nem tetszik. De még inkább viselek el havonta 1 ilyen kirohanást, mint anyám undorító viselkedését, ami mindennapos. Minden nap, mióta vége a vizsgáimnak, minden nap a szobámban zokogok órákig, most is könnyes arccal írom ezt. Állandóan bánt, és nem száll le rólam. Kezdetben az volt a baja, mindenki előtt engem feketített, a falubeli ismeretlen emberek előtt is, hogy én semmit nem csinálok a házban. Jó, elkezdtem segíteni, lassan több dolgot csinálok, mint ő: elmosogatok vagy kipakolok a mosogatógépből, kiteregetem, leszedem a ruhákat, elpakolom őket, kitakarítom a fürdőt, a wc-t, felmosom a házat... valamit minden nap csinálok, persze nem mindet egy nap, de minden napra jut 3-4 dolog! Ma is elpakoltam az edényeket, elpakoltam a ruhákat, takarítottam.

Apámnak vállalkozása van, közel a házunkhoz. Kimentem oda tisztítószerért, hogy folytassam a munkát itthon. Anyám is ottvolt. Apám épp telefonált valakivel, arról, hogy át kellene adnia a vállalkozást valakinek. Mivel anyám rokkantnyugdíjas (semmi baja, ő maga is tudja, csak tekintélyes és lefizethető orvoshoz jár -.-), én meg tanuló vagyok és kapok támogatásokat a sulitól, tesóm meg kiskorú, nem tudja átiratni a vállalkozást. Mondtam anyámnak viccelődve, hogy ha kapok 10%-ot a nyereségből (ami nincs több havi 20-25ezer ft-nál!), akkor átveszem. Erre anyám bunkón, lekezelően leosztott, hogy mit képzelek én magamról, takarodjak el, én állandóan csak követelőzök, dolgozni meg "dög" vagyok. Erre mikor felsoroltam neki, mit csináltam ma, hogy fél délelőtt dolgozok, de ő észre sem veszi, ha el van pakolva valami vagy ki van nyalva az egész ház, rám se figyelt, másfelé lesegetett. Aztán sírva kifutottam. Nem bírom már, engem mondanak elégedetlennek és követelőzőnek, miközben nekik nem elég soha semmi! A barátom sokat van nálunk, szerinte is szörnyű szülők, soha semmi nem lenne elég nekik, és sajnál engem.

A másik, tegnap, mint minden nap, elkezdett azzal szekálni, hogy miért nincs munkahelyem a nyárra. Nem érti meg, hogy olyan helyen lakunk, ahol nincs munkahely, hónapok óta keresek, de sehova sem vesznek fel! Mondtam neki, hogy megmutatom, hány emailt írtam, jártam a várost is, ahol a suli van, a telefonokat sajnos nem tudom megmutatni, de nézze meg, mennyit futottam munka után, és semmi! De nem ért meg, csak szekál minden nap, hogy egy lusta dög vagyok, semmirekellő. Már nem bírom. Elköltözni nincs lehetőségem, nincs hozzá pénzem, mivel a szüleimtől annyit kapok, ami a buszbérletre elég, nyáron semmit, szoctámból élek (mégegyszer, nem vagyunk szegények! a tesóm 1 hónapja volt 1 hétre Angliában, a szüleim fizették be, közel 200ezerben bennvolt, plusz drága ruhák, minden nap kocsikáznak, mert unatkoznak stb.). Már kerülöm anyámat, mint a tüzet, de sajnos teljesen csak az elköltözéssel szakíthatom meg a kapcsolatot, így mindig utolér. Van, hogy csak bejön a szobámba, és keresi, mibe köthez bele, és addig hergel, amíg el nem éri, hogy őrjöngjek vagy sírjak miatta! Olyankor elégedetten kivonul, de ha csak vállat rándítok, nem adja fel, minden áron eléri a célját, ha kell, hadonászik, hogy megver. Ez is heti 1-2x biztos előfordul. Mit tehetnék, hogy kezeljem őket? Mikor próbálom megbeszélni velük, hogy normálisabban állhatnának hozzánk, akkor jön az, hogy mi micsoda követelőző, elégedetlen mocskos kölykök vagyunk, hogy mi semmit sem érdemlünk, hogy mi vagyunk a világ legrosszabb gyerekei. Egyszer volt, hogy anyám azt mondta, ha azt tenné velem, amit érdemelnék, akkor a földön fekve rugdosna engem életem végéig! Mindezt azért, mert összevesztünk, mert nem akart orvosra adni 5000Ft-ot (olyan bajom volt, amit igazán csak magánrendelésen vizsgálnak ki, máshol hónapokat kell várni és ez sürgős volt)! Mit tehetnék? Az elköltözés tényleg kilőve. Az egyetlen mentsváram, hogy jövőre talán sikerül kimennem Ausztriába ösztöndíjjal 1 évre, és megszabadulok tőlük, de hát még ez sem biztos.


2011. jún. 21. 11:36
1 2 3 4 5
 21/42 anonim ***** válasza:

Utolso,

Ahhoz hogy itt igazsagosan tudnank itelkezni, meg kellene latni az erem ket oldalat.

Miert vinnek a baratai szulei kerdezot, kufoldre, es nem egy rokont )unokatestvert0?

Kerdezonek senki nem jo. Mindenkit a foldig elas itt. Tudod, van olyan betegseg, idegbetegseg, hogy senki sem jo, mindenki engem utal, stb.

2011. jún. 21. 12:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/42 A kérdező kommentje:
Nem utál engem mindenki. Vannak, akik szeretnek, de sajnos ők nem a legközelebbi hozzátartozóim. Amikor anyám a képembe vágja, hogy nem bír elviselni, utál engem, takarodjak a házából, akkor mégis mit higgyek, hogy szeret engem? Vagy amikor a barátom apja kerül engem, a hátam mögött meg engem ócsárol, meg kifizetteti velem a benzint? Meg betegség miatt speciális étrendet kell tartanom, erre az anyja direkt odacsinálja az olyan kaját, mikor ottalszok, amit tudja, hogy nem ehetek meg? és akkor a fejemhez vágja, hogy egyszer megehetem, mikor rosszul vagyok, ha nem tartom a diétám. Ne ő döntse el, mit ehetek és mit nem. Ilyenekért sem megyek hozzájuk.
2011. jún. 21. 12:30
 23/42 anonim ***** válasza:
100%

Hatalmas adag ellenérzés van benned a szüleiddel kapcsolatban. Ha szeretnél ettől megszabadulni, akkor muszáj lesz legalább egy kicsit megértened őket!


Nem, nem elfogadni a viselkedésüket, hanem átgondolni az életüket, nehézségeiket, mert biztos voltak és vannak. Átgondolni, hogy vajon miért viselkednek így, ahogy leírtad? Mi lehet az oka? Próbáltad-e, hogy "csak úgy" elbeszélgettek a régi időkről, amikor ők még gyerekek voltak (hogy nőttek fel, szeretetben? vagy hasonló veszekedések között?). Hogy ismerkedtek meg? Volt-e ebből a családban botrány?


Amíg csak elsírod magad, addig fölényben lesz veled szemben mindenki. Ne légy ellenséges, ne légy támadó (mint a húgod), mert az úgysem a természeted. De kérdezz ilyenkor: miért bánt, miért veszekedik veled? Mit akar ezzel elérni, mi a célja? Próbálj meg egyre inkább felnőttként viselkedni, azaz a megbeszélésre törekedni és a megsértődést elhagyni.

2011. jún. 21. 12:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/42 anonim ***** válasza:

Igazatok van, ne szóljak semmit, ha nem vagyok hajlandó végig olvasni. Hát megtettem. Valahogy így is azt mondom, hogy az összes sérelmet megértve valami a te részedről sem gömbölyű.

1.) Mi sok mindent megengedhetünk magunknak a szüleinkkel szemben, de ha csak poénból ilyet mondanék, hogy a vállalkozást 10% ért venném át, hát rám is ferde szemmel néznének.

2.)Te írod, hogy 19 éves vagy. Hát ha tényleg annyira nem jó otthon, akkor teszek valamit. Lépek valamit. Igen sokan vannak, akik város váltanak, albérlet, munka mert az otthoni helyzet miatt muszáj nekik. 19 évesen már az ember ne a sérelmeit sorolva sírjon a világba, hanem tegyen valamit magáért, hogy jobb legyen.

3.) "...hogy én semmit nem csinálok a házban. Jó, elkezdtem segíteni..." ezt te írtad 19 évesen! Szerintem az otthonlakó egyetemista tinik zöme ezt nem tudná leírni magáról, mert vagy megkeresi valahol a tanulásának árát, vagy noszogatás nélkül ott segít ahol tud. ne haragudj a felsorolt házimunkák zömét 10-12 évesek is pikk-pakk megcsinálják.


Nem bántni szeretnélek, mert a szüleid csúnya tetteit is pontokba tudnám szedni. Csak annyit, hogy ébredj!!! Nagykorú vagy tegyél valamit. A sült galamb nem fog a szádba repülni. Jobb nem lesz, ha sírsz és a szüleidet szidod össze vissza. Félreértés ne essék nem vagyok a 18 éves korodtól nagykorú vagy és menj, vagy a nagykorú vagyok és innentől nem parancsol senki dolgok híve. De igenis vannak családok, ahol ez az egyedüli mentsvár.

2011. jún. 21. 12:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/42 A kérdező kommentje:
Apámmal szemben próbáltam ezt, de pl a tegnapi anyámmal való veszekedésemkor is. Kérdeztem, normálisa, hogy mi a baja velem, miért így áll hozzám, erre megint nekiállt ócsárolni engem, hogy én milyen vagyok. De ennek a miértjét, hogy ezt miért gondolja, már nem képes észérvekkel alátámasztani. Mikor apámmal próbáltam megbeszélni, mi a baja, akkor pedig az üvöltözésből csak mégnagyobb üvöltözés lett, meg akart verni, fenyegetett, de választ nem kaptam, csak még nagyobb kiakadást. :( Szóval a normális kommunikációt feladtam már, sokszor próbálkoztam, nyugodt körülmények közt is, vita közben is. Ha a házban vannak, már inkább ki sem jövök a szobámból, mert csak kötekednek és idegesítenek, magyarán inkább elkerülöm a beszélgetéseket velük, mert azok mindig csak vitát szülnek. De mint írtam, van, hogy anyám jön be és direkt kiakaszt, ebben leli örömét, ezt pedig nem tudom kikerülni. És egyre csak gyengülök lelkileg, már mindenen sírok, ha hozzámszólnak, azt sem bírom már elviselni, irritálnak, Gondolkodtam már távolabbi sulin, de mindenhol annyira más a mintatanterv, hogy akár 1 évet is csúszhatnék a pótolgatások miatt, ezt pedig nem szeretném, jobb lenne minél előbb dolgozni, hogy elszabadulhassak innen.
2011. jún. 21. 12:41
 26/42 A kérdező kommentje:

Kedves 12:40-es!

A 10% csak egy vicc volt, nem gondoltam komolyan, ezért írtam, hogy viccelődve jegyeztem meg. Erre anyám hozta megint a szokásos formáját. Egyébként egyszer biztosabb vagyok abban, hogy anyám depressziós, végtelenül megkeseredett, bár az okát nem tudom. Bár, mint sok korabelinek, vannak egészségügyi gondjai, de jól tartja magát, eddig semmi komoly nem történt vele, jár-kel és nem fáj semmije, sőt csak unatkozik itthon. Apám eltartja, anyám csak segédkezik apámnál, lényegében az a dolga, hogy a háztartást vezesse. De már főzni sem hajlandó nekem, apámnak megfőz, de nekünk nem ad, mondván, nem dolgozok és akk főzzek magamra! Visszatérve, nem értem, miért lett ilyen. Idős szülők egyke gyereke volt, mindent megkapott, szerették, pátyolgatták, 19 évesen vettek neki egy saját házat, amiben 40 éves koráig éltünk. Most meg felhántorgatja nekem, hogy ő már 19 évesen nem a szülein élősködött. Hát ha én is kapnék egy házat, nekem sem lenne kérdéses a költözés. Szóval nem értem, de lelki beteg, ez biztos. A legnagyobb gond ezzel az, hogy az egész családját lehúzza és megbetegíti a saját bajával. Apám is nagyon sokszor kibukik rá emiatt.

Esetleg tudnátok valami jó pszichológiai könyvet ajánlani ezzel kapcsolatosan, hátha segítene.

2011. jún. 21. 12:53
 27/42 A kérdező kommentje:
egyre biztosabb vagyok*, elnézést
2011. jún. 21. 12:54
 28/42 anonim ***** válasza:
100%

Nézz utána, hogy milyen munkalehetőségek vannak abban a városban, ahol tanulsz. A legjobb volna pároddal, vagy más hallgatóval összefogva albérletbe menni, esetleg csak szobát bérelni.

Ha sok lenne a munka, akkor menj át levelezőre.


Ne várd meg, amíg teljesen kikészülsz, állj a saját lábadra! Nehezebb lesz, de sokkal nyugisabb és közben megjön az önbizalmad, magabiztosságod, mert rájössz, hogy eltudod látni magad:)


Hajrá, törd a fejed a megoldáson, az visz előre! (a siránkozás, önsajnálat csak visszahúz) Tervezd meg a közeljövődet, ne ijedj meg a problémáktól (azért vannak, hogy megoldjuk őket:)), hanem találd ki, miként lehet áthidalni azokat.

2011. jún. 21. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/42 anonim ***** válasza:
0%
12:40 vagyok! Látod, ez lenne a legjobb otthon fekve sírva egy lakáshoz jutni. Anyud fejéhez vágni, hogy ő bezzeg kapott, te is mennél ha lenne kész p.csa meleg málé. Komolyan gondolod, hogy ez a terv, hogy otthon olvasgatva anyud depresszióját próbálod kezelni???
2011. jún. 21. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/42 anonim ***** válasza:
13:07 te mekkora fogyatékos vagy... - -" Szerintem olvasd át az anyagot mielött elkezdessz pofázni! A kérdezö azzal hogy "nem értem miért ilyen, mert a szülei vettek neki egy házat", azzal nem arra célzott hogy ö is ezt várja el töle, hanem arra hogy nem érti miért ilyen. De hiába. 100 éves parasztnak hiába magyarázod hogy a föld kerek, úgy se fogja megérteni... - -"
2011. jún. 21. 13:55
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!