Adnátok pár biztató szót ebben a pocsék helyzetben?
Itt vagyok félidős állapotosan, és tanácstalan vagyok. Olyan rossz, hogy még így is, hogy százszor átgondoltuk a férjemmel, jöhet e a baba, akkor is ekkorát tud fordulni az élet :(
Mikor összeházasodtunk, albérletben lakunk, ketten, boldogan. Majd jött a tél, és anyukámtól sokszor hallottam, hogy ő vagy megfagy a télen, vagy éhen hal, mert egyedül lakik családi házban, segélyből.
Szeretem anyukámat, és nem akartam, hogy ez legyen, ezért otthagytuk az albérletet, és mentünk neki segíteni, odaköltöztünk, fizettük a dolgokat. Mikor eljött a tavasz, azt mondta, hogy zavarunk neki a megszokott életében, és egy napot adott arra, hogy elmenjünk. Ennyi idő alatt nem tudtunk megint szállást találni, férjem rokonai mondták, hogy legyünk náluk, és közben elkezdtünk házat, lakást nézni, gondolkodni, hogyan tovább. Ahogy jött az ősz, megint szaporodni kezdtek a sóhajok, hogy nincs pénz fára, ő otthagyja a házat (őrizetlenül, ahol még voltak személyes dolgaim is!) és elmegy onnan, ha nem megyünk vissza. Ígérte, hogy szép lesz, jó lesz, majd ő is máshogy áll hozzá, és elérte, hogy visszamenjünk. Féltettem őt, a házat (veszélyes kezd lenni a környék), és engedtem.
A tél el is telt megint csendesen, és egyre több szó került a babáról, anyukám is mindig unokáról beszélt, hogy jó lenne, így belevágunk, rögtön sikerrel.
Szinte rögtön utána jöttek a bajok, megint felemelte a hangját, hogy biztosan el akarjuk foglalni a házat, és minek nekünk gyerek (előtte ő bátorított), és előfordult már többször, hogy verekedni akart velem.
Mikor mondtam neki, hogy már nem akarok többet költözni, akkor egy -készbe beleülős- nek titulált, mikor nekünk is sok munkánk van a házban, és rengeteg pénzünket viszi el.
Mára oda jutottunk, hogy költöznénk, kölcsönnel, akármivel, de azzal zsarol, hogy itt hagyja a házat ő is, ha mi elmegyünk, pár perce rá pedig már zavar, mert jogtalanul vagyunk a házban :(
Féltem a házat, mert évek munkája van benne, és őt is, mert nem tudom, miért csinálja ezt, megijedek a viselkedésétől, más előtt nem ilyen, dicsekedik az unokával, és mosolyog, hogy minden rendben, vagy szid minket, hogy csak kihasználjuk (mikor mindenben külön élünk, és nagyrészt állunk minden rezsiből, hogy neki könnyebb legyen).
Ki volt már így? Megoldódik ez a helyzet valaha? Hagyjam itt a házat az enyészetnek? Volt már, aki babával, kölcsönnel, és szinte a nulláról indult neki az életnek? Mennyi időbe telt talpra állni? Már úgy érzem néha, hogy megőrülök.
válasza:Ha el is mentek, tartsátok vele a kapcsolatot bizonyos keretek között, ne járjon úgy, hogy esetleg tényleg éhen vész vagy a lakásába fagy, aztán a szomszédok találják meg, amikor már büdösödik, te meg a híradóból tudod meg. Mégis az anyád, felnevelt! A saját családodat kell néznek elsősorban, de másodsorban az anyádat is!
Nehéz helyzetben vagy, mert többfelé meg kell felelned, és te vagy a középpontban. Ne hagyd magad ugráltatni, de segítsetek neki másképp, az a lényeg, hogy mindenképpen segítsetek, ugyanis ő is évekig érted élt, amikor felnevelt téged, segített rajtad, amikor pl a játszótéren elestél, így most neked is ugyanígy segítened kell rajta, és nemcsak anyagilag, mert nemcsak a pénz a gondja, hanem vmi súlyos lelki baja is lehet, talán a magány hozta ezt ki belőle, talán ő is szégyelli titkon, hogy rátok szorul, talán kisebbnek érzi magát ilyenkor, nem lehet tudni. Egyszerűen szeresd, öleld meg gyakran (csodát tesz!), és segíts rajta úgy, ahogy te tudsz.
válasza:Szerintem neked itt az ideje onzonek lenned es sajat magad, baba es ferjedet nezni. Ha te magad nem vetsz ennek veget akkor lesznek honapok mikor jobb lesz a helyzet es lesznek amikor pokoli lesz. Anyukad szerintem depresszios es ez ebben nyilvanul meg. wszerintem feltekeny rad es rivalizal. az erzelmi zsarolas meg a legegyszerubb modja h ugy tancoltasson teged mint egy bab... Mert neked van lelkiismereted...
Hasonlo szituban voltam sokaig, igaz mas alaphelyzet de anyam hasonloan zsarolt. Ugy h o lakik a mi hazunkban, h ne legyen egyedul mert a nagyon szeretett pici fia kijelentette mar pedig vele nem lakik. H ne maradjon egyedul befogadtuk, de mindennaposak voltak a vitak, ugyszinten a lanyom elott, mondvan h az hulye es kicsi es ugy sem ert semmit. Pedig nagyon is ert. Nalunk a zsarolas lenyege az volt h allandoan segitsem ocsemet. amit tettem is de sosem volt semmi eleg, es nekem ugy kellett pattognom ahogy az ocsem futyult abban az idoben amikor o kitalalta. ha nem tettem en egy szemet mocsok alak vagyok a sajat kislanyom elott. Sajat csaladomat szoritottam hatterbe h irrelais kivanalmaknak megfeleljek, mikozben az ocsem jokat rohogott rajtunk, es nyereszkedett rajtunk. Megelegeltem. Es mondtam h kulon utakra megyunk mert nekunk ez nem jo. Es majd akkor szoljon ha megunta h teljesen egyedul van. NEm h orulne h csaladi kornyezetben van, nem unatkozik, nincsenek szamlakra gondja, unokazhat. Minden normalis nagyi vagyna erre, o inkabb valasztotta a penzugyi terhet es a maganyt. Hat akkor legyen. Mi meg fellelegeztunk de legfokeppen en, akirol vegre leesett a lelki teher.
válasza:Keressetek albérletet az ő közelében. Egyébként meg el kell adni a házat és kész. Minek valakinek ház, ha nem tudja eltartani?
Anyád meg tipikusan játszmázik. Ajánlom az Emberi játszmák és a Sorskönyv c. könyvet olvasásra. Vannak benne megoldási javaslatok is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!