Már nem vagyok szerelmes a barátomba. Érdemes így vele maradni?

Utolsó, és kedves Kérdező! Ha úgy döntötök, hogy a párotokkal maradtok, annak ellenére, hogy nem vagytok boldogok, akkor nem jogos a siránkozás. Senki nem tart pisztolyt egyikőtök fejéhez sem, hogy maradjatok együtt. Ha meg ennyire gyengék vagytok, akkor oké, ez a helyzet, jobbat nem is érdemeltek. Lehetetlen nincs, csak tehetetlen...

Kérdező, ha úgy gondolod, akkor várj még egy hónapot MAXIMUM,hogy javul-e a helyzet és ha nem, akkor dobd ki. Majd talál lakást magának, addig meg alszik a haveroknál, vagy bárhol máshol. Nem a gyereked, hogy neked kelljen róla gondoskodni.

Hát szerintem nem hülye, sejti azért, hogy már nem szeretem, sőt volt is már olyan beszélgetésünk, amikor én próbáltam vele közölni, hogy már nem azt érzem amit Ő érez irántam...de valahogy mintha a falnak beszéltem volna, egyáltalán nem jött le Neki az amit mondani akartam...

A Tiéd tudja, hogy már nem szereted?

Kedves Kérdező!

Írhatok Neked privátba?

A hasonló helyzetű lány...

Teljesen egyetértek Em_ válaszával...

Egyikőtök sem gyereket fogadott örökbe az adott kapcsolattal, hanem egy felnőtt férfit fogadott szerelméül.. ha ez elmúlt, akkor az nem fog működni később sem..

Ha képesek vagytok ottmarasztalni, és netán még feleségül is menni hozzá ahhoz a pasihoz, akit már nem szerettek, ahogy azt egy válaszoló írta, akkor az a TI hülyeségetek, és TI veszitek el saját magatoktól a boldogság lehetőségét, amit netán egy másik férfi tudna nektek biztosítani...

Továbbá ha gond van, mondani kell, nem körülírni.. egy pasi abból nem ért. Ha végleges a gond, akkor megmondani, hogy ez a helyzet, találjatok rá megoldást, akár ketten, de legyen valami... kíváncsi lennék, hogy a pasik mit mondanának, ha tudnák ezt a helyzetet... lehet ők éreznék maguk kellemetlenebbül, hogy így gondoltok rá, és már pakolnák is a cuccaikat, ha máshová nem is, egy haverhoz... beszélni kell... nem csak célozgatni..

Kedves kérdező.. amúgy mióta van benned ez az érzés? Pár napja, esetleg 1-2 hete, vagy már hónapok óta? Ha előbbiek valamelyike, akkor mondjuk még érdemes várni, lehet csak a szerencsétlen körülmények vannak Rád is ilyen hatással.. ha már huzamosabb ideje, akkor érdemes megbeszélni és lezárni, mert csak magadat gyilkolod és a lehetséges jövőbeli boldogságodat...

Szia!

Leírom a saját történetem, hátha segít valamicskét. Én 16 voltam, mikor összejöttem a barátommal. Azt gondoltam, óriási szerelem a miénk. Másfél év után elkezdtem érezni, hogy ez már nem az igazi, már csak szenvedés. Többször próbáltam szakítani vele, de mindig visszakönyörögte magát, és visszafogadtam, mert gyenge voltam.

Aztán 3 év után (amiből másfél év már csak szenvedés volt), beletörődtem a sorsomba. Azt gondoltam, hogy nekem ez jutott, így kell élnem, nem voltam boldog, de ez van. Egyik nap megismerkedtem egy sráccal az egyetemen. Mikor 2-jára találkoztunk, szakítottam a barátommal. Tehát már csak egy hajszál kellett, ahhoz hogy véget érjen a kapcsolatunk, már semmi nem fűzött hozzá, csak egyedül gyenge voltam. Ha a mai fejemmel lennék, már rág dobtam volna, hiszen ez az én életem, nem szabad egyetlenegy percet sem boldogtalanságra pazarolni. Erre gondolj, ha visszatekintesz majd idős korodban, nem fogod-e bánni, hogy ennyi időt rá pazaroltál, és esetleg megtalálhattad volna az igazi szerelmet. Nekem azóta sikerült, igaz nem az egyetemista srác karjaiban:)