Szerelmes vagyok a valamikori legjobb barátomba, mit tegyek?

Volt egy fiú, akit kb. már hatodik éve ismerek, és nagyon-nagyon jó barátok vagyunk/voltunk, viszont én az elején fülig belé voltam esve (mint utóbb kiderült, ő is, csak nem mert lépni, mert idősebb vagyok, bár nem egészen egy évvel), de nem lett belőle semmi, és cska jó barátok maradtunk.

Aztán az utóbbi időben nagyon keveset találkoztunk, a végén már szinte csak neten tartottuk a kapcsolatot - de ott napi szinten. Viszont mi anyagilag kisebb sz*rba keveredtünk, így a netet visszamondtuk, így ez is megszűnt.

Most egy olyan év után kezdünk kimászni a gödörből, és nekem is van egy pici ösztöndíjam, így tudom fizetni magamnak az internetet, így megint be lett kötve.

Nézegettem a srác kiírásait, képeit a minap, és olyan szinten elfogott a nosztalgia, hogy ugyanoda kerültem, ahol régen voltam: szerelem, pillangók, szívdobogás, rózsaszín köd, stb. Viszont ő nem ír nekem, én pedig - mint valamikor, kiskamasz koromban, nem MEREK írni neki.

Végül is, ha hiányoznék neki, biztosan írna, régen is mindig megtette...

De így olyan szinten sz*r nekem, hogy rendesen depressziós vagyok.

Mit tegyek ebben a helyzetben? Milyen "indokkal" szólhatnék hozzá? Nagyon hiányzik, mint barát is, és "amúgy" is...

És ha már felvettem vele a kapcsolatot, elmondjam-e neki egyáltalán, mi van? Félek elveszíteni, mint barátot, mert ha vissza tudnánk alakítani a régi kapcsolatot, akkor nekem tényleg ő lenne az, aki aztán tényleg a legeslegjobb...