Rossz ember vagyok amiért gyűlölöm az alkoholista apámat? Bővebben lent

Én is 19 éves lány vagyok és hasonló cipőben járok :( Azzal a különbséggel, h én nem élek vele együtt. De ettől függetlenül ugyanúgy kihatott az egész családra a szenvedélybetegsége, hisz nem adott pénzt, pedig nagyon jól tudja, h milyen az anyagi helyzetünk, ő is látta, h nincs mit enni, mert a rezsire elmegy minden... :( És ennek ellenére csak röhögött azon, h anyukám milyen szép sovány lett neki köszönhetően (soha se volt kövér, rendszeresen sportolt, de most mint 1 csontváz, úgy néz ki)... Én ezért utálom őt, és soha nem fogom neki megbocsátani azt, h ennyire felelőtlen és a gyerekei érdekében nem tudott lemondani egy olyan dologról, ami őt is ugyanúgy károsítja!

Úgyhogy nem vagy rossz ember, lehet idővel csökkenni fog benned is a düh, de megbocsátani... hááát az más kérdés..:/

Te NEM vagy felelős a szüleid elcseszett életéért - Te a gyerek vagy! A szülő felelős a gyerek életéért nem pedig fordítva! Idős korukra meg majd annyit várjanak Tőled vissza, amennyit ők adtak! A könyvet tényleg sürgősen olvasd el, hihetetlenül jó hatása lesz Rád! Sajnos biztos vagyok benne, hogy anyád soha nem fogja elismerni a saját felelősségét, a tesóid szintén nem állnak majd melléd (talán igen, egyikük), apád meg pláne nem. Támogatásra tőlük ne számíts ebben! Viszont megtanulod, hogyan tedd ezt a dolgot helyre magadban, és hogyan helyezd a velük való kapcsolatodat új alapokra, majd ha elköltözöl, mert amíg ott laksz, ez nemigen fog menni.Kibeszélni magadból mindent azt hiszem, inkább a pszichológusnál tudsz, helyben a családsegítőknél kell, hogy legyen ingyenes.

Az ilyen tahó beszólásokat ismerem a józanbolond anyámtól.

Sajnos igen, az "ideggyengeség", ahogyan Te nevezted, meg a zárkózottság, a pánikroham, mind a "kedves" szüleidnek köszönhető. Idejében, még nagyon fiatal vagy, szerintem egy pszichológus még gátat tud vetni, hogy tovább rombolják a "kedves" szüleid a személyiségedet, bár azért nyilván elég nehéz dolga lesz, amíg Te abban a környezetben élsz.

A felelősségre visszatérve - azért, mert a szüleid bántottak Téged szavakkal, nem jelenti, hogy tényleg jogosan tették, nem volt igazuk, ne vedd magadra! NEM vagy felelős azért, hogy mi lesz velük, ha Te is elköltözöl! Gondolj arra, hogy ott vannak a tesóid, minimum osztoznotok kellene a felelősségen - csakhogy Titeket NEM terhel semmilyen felelősség! Tönkretették az életedet, ugyan hadd ne kelljen már még hálásnak is lenned érte!

Susan Forward az anyádat típusát csendestársnak nevezi a könyvében. Anyád pont annyira felelős és hibás, mint apád, mert eltűrte, hogy a gyerekei ilyen légkörben nőjenek fel, nem tett ellene semmit, hagyta, hogy az apátok tönkretegye a személyiségeteket, az életeteket, maradandó lelki károsodást okozva ezzel a saját gyerekeinek, valamint elvegye a gyerekkorotokat is.

Persze, hogy buliztál, fiatal vagy! Amúgy meg persze, hogy ilyen alkalmakkor ittál is, ez része a fiatalkornak meg a bulizásnak. Sajnos valóban, ahogyan valaki már írta előttem, a genetikai hajlam Benned van, úgyhogy légy résen! Valóban tompítja az érzékeket, és jobb közérzeted lesz az italtól, de mindig gondolj arra, hogy Te nem akarsz olyan lenni, mint az apád, hiszen megveted őt (jogosan!)! A piálás csak elfedi a kiváltó okot, de nem szünteti meg! Lehet, hogy volt valamilyen álma apádnak, ami nem vált valóra - de ez az ő felelőssége, nem pedig a családjáé!

Tegnap 23:59 voltam (én ajánlottam a könyvet)

11:41 vagyok (a könyves :))

Igen, én is a Libriben vettem. 2,400 Ft volt. Úgy 2 hetembe került, míg végigrágtam magam rajta, mert ez ugye nem kalandregény :( hanem szerintem felér egy terápiával. És én még így is gyorsan olvastam, mert én már magamtól túl voltam minden gyakorlaton meg mindenen, amiket a szerző leír - de lélekben még akkor sem voltam túl rajta, és bár tudtam, hogy nem kell, nem szabad, mégis lelkiismeret-furdalásom volt a józanbolond anyám miatt. Ráadásul ő nemrégen halt meg. Lényegében - szerintem - arról szól a könyv, hogy idézve a szerzőt, visszategyük a nekünk okozott fájdalomért és bánatért tévesen érzett felelősséget oda, ahová való - a szüleink vállára! Nekem 2 évembe telt, hogy magamtól kisakkozzam, amiket Susan Forward ír. Konkrétan idegösszeomlásom volt, dilibogyókat kellett szednem, nem megindultam a lejtőn, de pofával fúródtam a szakadék legaljába. Mikor magamtól abbahagytam a dilibogyókat, olyan tisztán láttam, mint még soha előtte. Fájt, hogy anyám sosem állt mellettem, és ezt meg is mondtam neki, bele a pacekba, minden mással egyetemben. Nagyon fájt, hogy olyan mélyre sikerült zuhannom, és folyamatosan próbáltam megfejteni, hogy miért. Úgy láttam a helyzetemet, mint az átlagember - elhagytak (ezért kaptam idegösszeomlást), biztos én voltam a rossz, bennem van a hiba. Helytelen megoldás! Ahogyan Freud elmélete is szól - mindennek a gyökere a gyermekkorban keresendő. Az, hogy én rossz értékrenddel rendelkezem, ezért önsorsrontó viselkedéssel jól el is szúrtam az életemet, nem én vagyok a hibás. Nem hárítás, hanem így van. Az ember otthonról hozza a látott, belé nevelt viselkedésformát, értékrendet. Ez alapján fog dönteni, élni, viselkedni. Én is zárkózott lettem, ideggyenge vagyok, stb. - most ezen dolgozom, doki segítségével. A józanbolond anyámnak köszönhetően sikerült beszereznem egy mentális betegséget, konkrétan BPD-t.

Remélem, Neked is hasznodra válik majd a könyv! Sok sikert hozzá! :)

Ismét a könyves vagyok :)

Örülök, hogy hasznosnak találtad a válaszomat :)

Másik könyvet sajnos nem tudok ajánlani, de szerintem ebben a könyvben mindenre ott a válasz, a megoldás. All in one! Nekem igazából Albert Györgyi könyve volt a fény az alagútban - de mi már nem vagyunk annyira fiatalok (mármint Albert Györgyi meg én). Pontosabban Szendi Gábor véleménye Albert Györgyi betegségéről volt nálam a megfejtés. Albert Györgyi könyvét olvasva olyan volt, mintha én írtam volna. Nem mondom, hogy olvasd el, Hozzád szerencsére még irreleváns. Arra azért majd figyelj, hogy ne válassz alkoholista pasit!

Sajnos ilyen gyerekkor mellett sanszos, mert az ember tudat alatt az apját látja az ilyen pasiban, ezért ha az apját nem tudta, az adott pasit akarja mindenáron megmenteni saját magától - persze mindig kudarcba fullad a dolog. Plusz ez az ismerős helyzet, amiről bár tudja, hogy nem jó, mégis így érzi magát biztonságban, hiszen ezt a helyzetet már ismeri, olyan otthonos... Nem magamtól vagyok ennyire okos, Forward írja - és igaza van.