Anyámmal veszekedtünk, és azt mondta: ki dob a házból. Én erre azt feleltem, hogy a vonat elé ugrok, és, hogy ő lesz érte a felelős. Gonosz vagyok?

Köszönnyük a hejesirási tanácsadást XD, mostantol űgyelek rá, hogy mindig mindent jol irjak, ne hogy valaki ne higgye el, hogy magyar-szakos vagyok... XD

Amúgy nem mondtam, hogy nem szeretek otthon lakni, de ami nem tetszik,arról hadd mondjam már el a véleményem. Ő reagálta túl, nem én, és nem beszéltem vele csúnyán.

Azóta sincs vitánk egymással, egy évben egyszer, ha veszekszünk, és már el is felejtettük...

Kedves "erről tanultam évekig". Köszönjük, az érdekfeszítő lélektani elemzést, de te nagyon el vagy tévedve. Ha néhány mondatból képes vagy diagnosztizálni egy szerinted komoly lélektani, vagy lélekkórtani rendellenességet, akkor gratulálok. A pszichiáter szakvéleménye szerint nem volt semmi bajom, csak a kamaszkori nehézségekre reagáltam a hormonműködésemnek és az akkori

helyzetítélő-képességemnek [a kötözködők kedvéért a szótagszámlálás szabályát figyelembe véve/ nem jelzős szerkezet keretein belül] megfelelően. Azt mondta, hogy ez nem betegség, de ha elhanyagoljuk, az lehet belőle. Felírt néhány gyógyszert, majd 12 óra elteltével kiengedett. Ennyi volt a történet. De biztos a te véleményed számít a tapasztalt szakorvosokéval szemben... Tudom, erre az a válasz, hogy pszichopata vagyok... Bla bla...