Pszichológushoz a jövő héten megyek, addig hogy bírjam ki?

Úgy érzem semmi értelme nincs az életemnek, semmi célom nincs ami erőt adhatna. Életem nagy szerelme is elhagyott 2 hónapja és nem látom a kiutat.

Engem senki más nem érdekel, rá sem tudok nézni másik pasira :( Hiába a sok vigasztalás és a baráti beszéd, nem tudom őt elfelejteni :(

Hiába visznek minden hétvégén bulizni, hívnak ide oda hogy ne legyek egyedül, ez borzalmas, hogy nem tudom kiverni Őt a fejemből :(

Semmi hobbim sincs, csak az hogy szeretem ha fotóznak, és modellkedni szeretnék, de úgy tűnik nem igazán fog ez összejönni nekem. :(

Dolgozok mindennap a hétvége kivételével, reggel elmegyek és este érek haza, szóval még filmet nézni sincs nagyon időm, annyira elfáradok.

Ráadásul még a munkahelyemen is sokszor sírok, a főnöknek már elege van belőlem hogy mindig bőgök. Még a barátaimmal sem tudok találkozni, csak hétvégén :(

Még anyám is kinevet, hogy majd jön másik, ne foglalkozzak, de könnyű ezt mondani annak aki boldog házasságban vagy párkapcsolatban él.

Komolyan mondom, néha azt kívánom, bárcsak meghalnék és inkább cserélnék egy rákos beteg emberrel aki még élni szeretne. Ha választanom lehet, tuti a föld alatt lennék már most is, de nincs merszem megtenni, gyáva vagyok.

Komoly önbizalomhiányom van.

A szerelemben soha a büdös életben nem volt szerencsém.

Megvan mindenem, de minek ha nem tudom megosztani senkivel az életemet? :'(

22/L