Aki írja itt, hogy 2-3 éve nincs munkája az miből él?

Eltartják őket gondolom a házastársuk vagy a családjuk, meg talán van valami kis mellékes.

Egy embernek önmagában nincs nagy szükséglete ha van mögötte egy család, csak egyedül kemény munka a megélhetés..

14:58

OFF: nem tudom, milyen képesítési háttered van, de lehet, hogy érdemes lenne már most elkezdeni keresgélni, hogy akkor már el tudj kezdeni dolgozni...

Én sajnos már vagy másfél éve vagyok itthon. Az a cég, aminél évekig dolgoztam, tönkrement, utána már nem igazán találtam munkát, sehova nem kellettem. Még kétszer sikerült elhelyezkednem, de mindkettő határozott idejű munka volt. Azóta semmi. Nem olyan helyen élek, ahol kapkodnának a munkaerőért, még az egyetlen közeli nagyáruházba sem vesznek fel polcot pakolni. :(

Szégyen, nem szégyen, azóta a férjem keresetéből élünk. Nagyon remélem, hogy ez változni fog, mert így tényleg nem könnyű. Én minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében.

Én 2002 óta nem dolgozom rendesen. Ebből 5 év gyed-gyes volt, igy maradt 4 év, amit dolgozhattam volna. Visszamentem a korábbi munkahelyemre, (mert előtte évekig dolgoztam) de nem passzolt a férjem munkahelyével, igy mindig másra kellett bizni a gyerekeket. Kerestem másikat, aiben jobb volt az időbeosztás, de ott pórul jártam, mert nem fizették ki a fizetéseket. Otthagytam, hiszen ha munkabéres munkahelyet keresek, akkor ingyen nem dolgozok. Munkanélkülire mentem. Közben elvégeztem 2 tanfolyamot tanfolyamot is, egyiket a munkanélkülin keresztül, a másikért fizettem. Utánna jött az aktiv koruak ellátása. Ezekből nem lehetett volna megélni, igy mentem napszámba dolgozni mellette. Közben persze volt több "kisebb" munkahelyem, de általában határozott időre szóltak (1-2 hónapra). Elhelyezkedni nem tudok, mert időközben kiderült, hogy a gyerekeim asztmásak, és bizony sokszor van olyan, hogy rosszul lesznek az iskolában. ( a gyógyszerük tudtommal rendesen van beállitva, igy elméletileg nem lenne szabad rosszul lenniük) Szóval, ha csörög a telefon, csapot-papot otthagyva rohanok azzal a gyógyszerrel ami segithet nekik. (persze náluk is van, de az csak az enyhébb eseteknél hatásos) És ezt nem tolerálják a munkáltatók (nekem sem tetszene). Mivel a gyerekek betegek, igy megint gyesen vagyok, és jár az emelt családi, és mellette itthon dolgozom. (segitek 1-2 idős embernek bevásárolni, takaritani, bár pénzt nem kérek érte, mert többet segit nekem az, hogy tudok kihez szólni, mint nekik az, hogy segitek nekik. És mivel varrónő vagyok, igy ruhajavitást, és varrást is vállalok.Azt már persze pénzért.)

Mellette persze ott a férjem is, aki nagyon jól keres, igy tudok félre is tenni pénzt, de folyton attól félek, hogy mi lesz, ha valami történik vele? Igaz, ő sem dolgozott hivatalosan 3 évig, mert külföldre szeretett volna menni, ki is jutott, de ott átverték, és nem tudott elhelyezkedni a papirjai nélkül. Biróság meg ilyenek meg csak húzta az időt, most rendeződött a helyzet valamennyire, és eddig is megvoltunk. Mondjuk ő sem tétlenkedett itthon, ment napszámba, meg feketén dolgozni, ő csak úgy tudott, mert hivatalosan nem lehetett neki. Neki semmi jövedelme nem volt, se munkanélküli, se semmi, és mégis megvoltunk. Szóval meg lehet lenni, csak nagyon nehéz.