Amióta hazajött Afganisztánból nagyon fura. Miért?
A bátyám (21 éves) katona és amióta hazajött azóta teljesen más. Mindent tök furán csinál és alig szólal meg. Van hogy órákig ül és néz a semmibe szótlanul. A szobájába még csak benézni se lehet. Mielőtt elment kicsit se volt komoly, mindig nevetett mindenen és egy csomót beszélt főleg hozzám. Most meg naponta 3 szót ha mond nekem. Kezdek félni, hogy valami történt vele. Ha megkérdezem tőle hogy mi a baja akkor vagy nem válaszol, vagy azt mondja, hogy semmi. Mi történhetett? :(
14L
A legtöbb, amit most érte tehetsz, ha odamész hozzá, megöleled, és csak annyit mondasz neki, hogy nagyon-nagyon szereted. Ha nem válaszol, az se baj. A lényeg, hogy érezze, hogy töretlenül mellette állsz, szereted, és bármilyen mukfurc is mostanság, megérted őt.
Az idő majd lassal begyógyítja a lelki sebeket, és talán majd el fogja tudni mondani, mi az, ami ennyire megsebezte pszichésen. De most szerintem se faggasd, had dolgozza fel magában a dolgokat.
Szia!
Ne aggódj,"természetes" az ahogyan most a bátyád viselkedik.Én is katona vagyok(25 éves),és szolgáltam kint Afganisztánban én is.Mikor hazajöttem nekem is nagyon nehezen ment a visszarázódás az itteni életbe,pedig jóformán itthon minden a régi volt, de bennem megváltozott valami.Átértékeltem rengeteg mindent,hidd el odakint másként mennek a dolgok, sok mindent láttam/láttunk,amikről én sem beszéltem azóta sem mert egyszerűen nem akartam,és nem azért mert úgy gondoltam, hogy ezt a családom itthon nem értené,egyszerűen nem akartam megijeszteni őket,főleg,hogy tudtam még visszamegyek oda pár hónap múlva. Azon se lepődj meg,ha néha csinál fura dolgokat,én például egyszer egy nagy mennydörgés után ösztönösen lehasaltam a földre és nyúltam a fegyveremért,hirtelen azt hittem megtámadtak minket,a többiek meg csak néztek mi a bajom..utána ezen mondjuk én is csak nevettem,idővel visszazökken ő is,most legyél kicsit türelemmel,és tényleg ne faggasd,ha olyan arról úgysem fog beszélni,se neked,se másnak. Üdv: T.
Unatkoztam és kerestem egy blogot. Ezt egy katona írta:
"Annyi év távlatából is tisztán emlékszem bevonulásom napjára. Az ember éppúgy nem felejti el, mint az első csókot. Ekkor éreztem át igazán azt, amit már régen tudtam: ezen a napon egész életem gyökeresen megváltozott. Ha egyszer hazamegyek innen, már nem leszek ugyanaz az ember."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!