Amióta hazajött Afganisztánból nagyon fura. Miért?

Pedig valami történt, de ne faggasd, mert ha akart már beszélt volna.

Nem tudom meddig lesz itthon, de sztem kell egy kis idő neki, hogy attóül a helytől távol magába szálljon és vmenynir rendbe tgye a dolgokat, és tudjon róla beszélni

a másodiknak üzenem, hogy ez nem vicces.. -.-"

Szerintem megviselték az ott látott/ tapasztalt dolgok. Más Afganisztán a TV-ben és úgy, hogy az ember átéli az ottani borzalmakat, eseményeket. Lehetséges, sőt, hogy lelkileg megviselte ez az egész.

Hát, nem lehet ott "egyszerű" az élet, semmilyen szempontból.

Biztosan megviselte az ott átélt dolgok, és ezt magában helyre kell tennie.Idő kell neki....

mennyi ideje van otthon, és mennyi idöt volt kint?

èn csak amerikában voltam egy évet és nem katonának, d eegy sokk volt újbol otthon lenni. Pedig semmi nem trötént, de ö is nagyon fiatal és talán rájött hogy nem csak az ö kisvilága létezik, hanem más is.

aztán ha valaki sokáig távol van az otthon mindig megszépül az emlékekben, majd sokkolja a valóság hogy a hön áhitott otthon sokkal rosszabb, jönnek a ti család bajai, hiába várt titeket a szeretet a családtól, lehet egy csomó probléma nyakába szakadt veletek.

vagy is nem kell mindig arra gondolni hogy mint katona vannak gondjai, lehet egyszerüen a változások amik megzavarják, kicsit pihennie kell.

szerintem próbálj vele úgy beszélni mint régen.

Megválaszoltad a kérdést. Nem kell Afganisztánba menni, bármilyen háborús övezetben kemény dolgok történnek. Rengeteg kínt, szenvedést, fájdalmat él át az ember, ami mindent megváltoztat: a személyiségét, gondolkodását, kapcsolatait, az egész élethez fűződő viszonyát. Átértékeli az eddigi életét, más színben látja a világot. Ami eddig fontos volt neki, már nem az. A hülyéskedéseitek hol érdeklik őt azo után, amin keresztül ment.

Valszeg úgy érzi, hiába beszélne, senki nem értené meg őt, így inkább zárkózik - vagy próbálja feldolgozni a háborút.

Legyetek vele türelmesek, és most ne poénkodj vele, mert kétlem, hogy értékelné (én la.is elhajtanám a vérbe, ha ezek után vki viccelődne). Próbálj felnőtt módon beszélni vele, de ne erőltesd. Ha akarja, képes lesz rá, majd elmondja valakinek - és ne sértődj meg, ha nem neked.

Nagyon kemény ott az élet, a tizedét sem szokták elmondani annak, amik olyan helyen történnek. A napi stressz az ellenség váratlan támadása miatt, a helyi lakosok nyomora, betegségei, a társak, vezetők bunkóságai. Rengeteg olyan dolog, amely mélyen megviselik az ember idegzetét, és ha beszélne róla, azzal ismét csak át kellene élnie mindazt, amiről beszél.

Ne faggasd! Hagyd, hogy megnyugodjon, a szüleid is valószínűleg látják, esetleg tudják is a "trauma" okát. Az ilyen dolgokat feldolgozni, időbe telik. Légy vele megértő, érezze, hogy szereted és ne haragudj rá!