Megmenthető még ez a házasság?
próbálom a lényeget összefoglalni:
5 éve ismerem a férjemet és úgy érzem, hogy nem tudom már szeretni. A férjem teljesen elhanyagolja magát, elhízott, krákog, abszolút nem vonzó és sármos már számomra. Szóval nálunk pont fordított a helyzet: nem a nő hanyagolta el magát a házasság után, hanem a pasi.
Jó, sosem volt nádszál karcsú, de én imádtam a széles vállát, a férfias megjelenését. Azóta magára kapott minimum 30 kilót, tiszta vastag lila repedéses, striás a bőre, löttyedt a hasa, dohányzik, mindig büdös, zabál, hát mit mondjak, szexuálisan nem egy vonzó jelenség. Úgy érzem már egyáltalán nem vonz,mint férfi, sőt...
Régen is dohányzott és szerette a hasát az igaz, de eljárt sportolni, focizni, mióta gyerekünk van nem jár el, mondván, hogy ki van merülve, nincs rá kedve és ereje sem már.
Persze ezen kívül mindenben tökéletes: jó férj, imád engem, nem csavarog, kiváló apuka, a gyerekünk a mindene neki, dolgozik, nem iszik, nem haverozik, szóval mindenben tökéletes lenne amúgy, egy nagyon jó lelkű emberről van szó.
A hízás azonban nem csak esztétikai probléma, hanem egészségügyi is, rengeteg betegsége van már és én egyszerűen gyűlölöm, amikor 32 éves létére krákog, köhög, marokszámra szedi a gyógyszereket erra-arra, légzési problémái vannak stb. stb. Olyan mintha egy vén tatával élnék, nulla erőnléte és kondíciója van. Irtózom a gondolattól is, hogy egyszer ott hal meg az ágyban mellettem. És ez most nem vicc.
Minden nap erről beszélünk már 1 éve, állandóak a veszekedések emiatt. Én is és a család is kértük már szép szóval és kevésbé szép szóval is, hogy vigyázzon magára, fogyjon le egy kicsit, menjen el kivizsgálásokra, de mindhiába... Hallani sem akar ilyesmiről, minden segítséget elutasít és azt mondja, hogy fogadjam el őt így ahogy van, punktum,ő a jelenlegi életmódján nem változtat. Én már MINDENT megpróbáltam, azt hittem, hogy a gyerekünk majd felnyitja a szemét, de nem, ugyanúgy nem figyel magára és az egészség mellett már a házasságunk is romokban, én már esküszöm, hogy undorodom tőle:(
Elválni nem szeretnék mert ott a gyerek, illetve ezen kívül mindenben nagyon jó férj és apa, de úgy érzem én ezt már nem bírom sokáig:((
Van remény, mit csináljak?
válasza:"gondoltam, hogy elköltözöm egy pár hétre"
-ez jó !!!! egyedűl felelősségteljesebben átgondolná, miről is van szó. Most kényelmes, lusta átgondolni.
A kicsik nagyon sokat kibirnak! Nem viselné meg.
Viszont, ha anyukája kesereg, az igen, a kisgyerekekre nagyon kihat az anya érzelmi állapota!
Kapd össze magatokat- és szó nélkül tünj el egy pár hétre!
Ne is tudja, hol vagytok. mobilt kikapcs.
Észhez fog térni!
válasza:Velem kb 5-6 hónapos koromtól sokat utaztak, napokra is. Néha anyám egyedül, mert apám nem ért rá. Inkább nekik volt macera a sok cucc miatt, nekem ez volt természetes.
Néhány hónap után, már mint a kutyáknál, reflex volt, hogy ácsingóztam be a kocsiba, mert tudtam, hogy akkor utazunk.
Gondolom macera volt a hátsó ülésen pelenkázni, ha akkor tojtam össze magam, de bennem csak az utazás szeretete alakult ki, semmi bajom nem lett, hogy már nagyon korán ide-oda hurcoltak.
Amint abbahagytam a szopást, már apám is vitt egyedül magával, olyankor anyám pihent 1-2 napot otthon. Bébikaját már apám is be tudott lapátolni a számba, pelenkát ő is tudott cserélni.
válasza:Nem olvastam végig a válaszokat, bocs, ha ismétlés.
Ki felelős a család étkezéséért? Azért kérdezem, mert általában a nő (legalábbis az ismerőseim körében). Mi vásárolunk, mi főzünk.
Vezess be radikális változtatásokat. Főzz egészségesen és úgy tálald, hogy normális adag van a tányéron, kiadagolod, nincs repeta. A férjed a maradékot vigye el dobozban másnap ebédre. Ha hazvisz nasit, kidobod a kukába. Lehet, hogy ez "pazarlás", de még mindig jobb, mintha magába tömi.
A fenyegetőzés pedig nem jó dolog. CSak olyannal fenyegetőzz, amit be tudsz tartani, mert ha sose váltod be az ígéretet, akkor nem leszel hiteles, és legközelebb semmi súlya nem lesz. Sajnos nálad ez már kialakult.
Mondd el neki még egyszer és utoljára (ezt hangsúlyozd ki!), hogy neked és a gyereknek egy egészséges férfira van szüksége, hosszú távon. Ezért segítesz neki lefogyni (lásd főzés, támogatás, közös séta - mert sportolni +30kg-val nem lehet). A közös séta a gyereknek is előnyére válik, de napi rendszerességgel legyen, egy óra.
Adj neki 1 hónapot, ha nem tesz azalatt semmit, akkor váltsd be azt, amivel fenyegetted. Én egyébként lehet, hogy elköltöznék, mert ha nincs tekintettel arra, hogy ha magát tönkreteszi, azzal engem és a gyereket is - akkor nem szeret, és akkor nem érvényes a jóban rosszban, nem vagyok köteles asszisztálni a lassú öngyilkossághoz. Más kérdés, ha valaki akar, de nem tud változni, és más az, ha nem is akar.
Előtte pedig kéne egy kivizsgálás, nem áll-e valamilyen betegség az alhízás hátterében, mert akkor tényleg nem bír lefogyni - bár ha sok gyógyszert szed, nyilván látta orvos.
Ne legyél elnéző, mert a gyereked ugyanezt az igénytelenséget látja és tanulja meg, akarva akaratlanul.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!