Olyan nagyon magányos vagyok, mégis mit tehetnék?

írtam priviket ,remélem eljutott mindenkihez !

ÉS nagyon köszönöm h írtatok ,nagyon jóól esik tényleg!!

Válaszolva néhány dologra :

sosem voltam az aki fut bárki után ..akkor előbb maradok remete ..

mindig megvolt, a szuverenitásom amihez ragaszkodtam ,talán azért is mert ez megvédett.

és a saját világképem is.. semmibe nem lehetett belerángatni..

az viszont igaz ha megszerettem valakit mindent megosztottam amim volt , megnyíltam ,és talán túlságosan is ..-ebből voltak problémáim.

Viszont uo nyitott vagyok mert nem hagytam, hagyom h megkeserítsen az élet ,csak már sokkal jobban figyelek arra h ne legyek naiv..

inkább csak azon gondolkod egyre töbször h ez valamiféle alkati kérdés.. mert rengeteg ismerősöm van ..akinek rengeteg ismerőse barátja LEHETŐSÉGE van ..nekem nagy ritkán adatik egy kis boldogság ,figyelem ..és persze olyanról beszélek amire vágyom ..

Ez foglalkoztat mostanság ..

másoknak úgy pörög az élete ..nekem meg vhogy ..nem..

az előzöhöz :

a 'rengeteg ismerőst' a közösségi oldalakra éterem, ahol az emberekkel azon túl visszajelölöm semmilyen kapcsolatban nem állok..

az őszinte nyílt szeretetteljes odafordulás amit tudnék adni magamból. ÉS annak akinek ezt adnám annak lenne helye az éltemben .Csak az a baj h ezzel sokan sokan visszaéltek ,v mondjuk ha már csak akarnak észreveszem és jobban odafigyelek..

Az sem igaz h az ember nem szűr ..valakinek szimpatikus vok ,valakinek nem ,valaki nekem az vki nem ..

de ha ebben is lenne egy egyensúly..

Miért nincs ?

Vágyom a szellemi közösségre, vágyom arra hogy olyannal menjek koncertre bulizni akárhova ,akivel jól érezzük magunkat.

Akivel nem kell kényszeresen szórakoztatunk egymást,nem kell mutatnunk valami társadalmi presztízs álarcot ,hanem tényleg a természetesség jegyében érezhetjük jó magunkat..

..vagy akinek ue a természetességgel elmondhatom h mi bánt ..

aki miattam is felemeli a telefont néhanapján ..stb stb..