Nem lehet anyukámmal komolyan beszélni, mit tanácsoltok?
21 éves vagyok, egyetemre járok. Egyszerűen semmiről nem lehet komolyan beszélni anyámmal, se női dolgokról, se a pasi ügyeimről, se tervekről, egyszerűen nem tudok olyan témát mondani, amibe ne szólna bele, figyelmen kívül hagyva az én véleményemet/akaratomat/vágyaimat...Hiába érvelnék, van, amikor szóhoz se hagy jutni. Ha végig is hallgat, hajtja a maga igazát, akkor is ha irtó nagy hülyeséget mondd, és nem érdekli én mit gondolok. Egyszerűen már beszélni se akarok vele komolyabb dolgokról, inkább maradok a hétköznapi "hogy vagy, mizujs?"-nál. Utána pedig még neki áll feljebb, hogy nem avatom be picit se az életembe. Mit tanácsoltok?
(amúgy elváltak a szüleim, anyukám barátjával élünk)
válasza:En is igy voltam az anyukammal!
Sajnos az elet nagy dolgaibol ki is hagytam lassankent, igy a parommal meg a 12eves lanyommal osztom meg a banatom-oromem. :D
válasza: válasza: válasza:Nekem apám ilyen, én már nem avatom be semmi komolyba, max. akkor szólok neki, ha már lerendeztem. 24 éves nő vagyok, anyuhoz mindig valahogy jobban kötődtem, bár vele se lehet mindenről beszélni (ez a neveltetéséből adódik), de azért vele még mindig jobban tudok beszélgetni, mint apámmal, sőt, anyu velem osztja meg az ő magánéleti problémáit. Apám az, aki beleszól mindenbe, ha tudja, és ha nem úgy van, ahogy ő elképzeli, akkor már baj van.
Vagy változik anyukád magától, vagy nem fog, és akkor nyugodtan kihagyhatod az ügyeidből. Beszélgess olyannal, akivel lehet.
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat :)
Igazából nem az zavar, hogy beszélgetni nem lehet vele, mert azt már megszoktam. Barátaim is vannak, szóval ilyen szempontból már teljesen kizártam a szüleimet az életemből (apukámnak új családja van, nem akarom ilyenekkel zargatni).
Inkább azzal van baj, mikor pl. nyáron elutaznék barátaimmal, hogy ő "nem enged el". Tavaly csapot-papot itthagytam az engedélye nélkül, és nem bántam meg :) Szóval ilyen anyagiasabb dolgokról van szó, amikor azzal fenyeget, hogy amíg az Ő házában élek, addig azt csinálom, amihez ő engedélyt ad, vagy amit ő mond...
21 évesen... És hiába mondta már azt sokszor, hogy lassan belátja, hogy a kislánya felnőtt és saját akarattal rendelkezik, semmit nem javult a helyzet.
Apukám az ilyen esetekre azt mondta, hogy hagyjam itt, csináljam amit szeretnék, hiába nagy a szája anyámnak, úgyis bármikor visszajöhetek, mert én vagyok neki egyedül.
Szóval ebből az "anyagi és kicsit érzelmi" zsarolásból van elegem, hogy 21 évesen azt várja el, hogy csak azt lássam helyesnek, amit ő mond, és csak azt csináljam, amit ő helyesnek lát csinálni. Remélem értitek :)
válasza:Szia,
hát pedig szerintem édesapádnak igaza van: az ilyen érzelmi-anyagi zsarolást 21 évesen nem kellene tűrni. Na de kérdés, hogy ha elmennél mondjuk albérletbe, akkor el tudnád-e magad tartani, vagy édesapád segítene-e ebben? (Vagy csak tanácsokat osztogat?)
válasza:Albérletbe szívesen elmennék, de egyetem mellett nem tudnék elmenni dolgozni, hogy összekaparjak rá egy kis pénzt. Persze anyukám egyből elém állna, hogy itt mindent megkapok, semmit nem kell csinálnom, csak tanulnom, meg "gyerek" vagyok még, elég lesz később dolgoznom. Igen, mindent megkapok, csak saját életet nem :)
Apukám új családi életébe nem szeretnék belefolyni, de ha minden kötél szakad, akkor tudna segíteni ő is, és apukám szülei is, apukám új barátnője is. Az az oldal nagyon kedves és megértő. Igaz, nem kapnék meg mindent tőlük, mert szerényebben élnek, mint mi, de legalább "életem" lenne.
Valamiért mégse szeretnék innen elmenni, ebben a házban élek 21 éve :) Azt szeretném elérni inkább, hogy anyámnak felnyíljon picit a szeme.
válasza:Ha egyetemista vagy, miért nem mégy el koleszba egy időre?
Kiprószálod, aztán, ha nem oké, akkor hazamész.
Nézd, én örültem volna, ha anyám 21 éves koromban eltartott volna, amíg én tanulok ( de nem így történt, de most nem ez a lényeg, pedig most lehet, hogy könnyebb lenne az életem...), és hogy őszinte legyek, valahol megértem, hogy beleszól dolgokba - főleg a pénz beosztásába - de azért tényleg mindenhol meg kéne húzni a határvonalat.
Menj el dolgozni a suli mellett ( más is ezt csinálja, függetlenül attól, hogy nincs "rászorulva" )és pl. szórakozásodat, nyaralásodat ebből a pénzből finanszírozd, és akkor nem éri szó a ház elejét.
Ha vmi miatt kötődsz az otthonodhoz, ne menj el hazulról, nem biztos, hogy apád családjánál jobb életed lesz...sőt!
Amíg tanulsz, igenis ki lennél szolgáltatva nekik, és azért nem mindegy, hogy az édesanyád cipeli a keresztedet, vagy egy vadidegen nő...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!