Párkapcsolatban élők! Hogy vagytok a munkával?

Nálunk még rosszabb a helyzet egy fokkal, mert távkapcsolatban élünk. Szerintem így még fontosabb, hogy naponta beszéljünk 1-2 órát, de általában ez sajnos nem megoldható. Olyankor baromi nyűgös vagyok:D

Ha délutános, akkor általában fent maradok 10ig, utána, attól függ meddig bírja, lefekszünk kb 11 körül, másnap 5kor kelek. Ez azért nem jó, mert péntekre már annyira kialvatlan vagyok, hogy csak na.

Ha délelőttös, akkor ő már délután 5fele lefekszik aludni. Na most, hazaért 2kor, akkor beszélünk egy órát. És hiába lenne már 2-3óra, amit végigbeszélhetnénk, neki játszani kell, meg filmetnézni stbstb. Engem ilyenkor az bosszant, hogy úgy tűnik, mintha neki elég lenne ez. Délelőttös héten szerda-csütörtök felé összeveszünk, és utána pénteken, mikor találkozunk már minden ok.

Szóval én gyűlölöm, hogy dolgozik, de amit muszáj, azt muszáj. Lesz majd jobb is, ha összeköltözünk. Már csak a tudat, hogy majd együtt alszunk, sokat javítana a helyzeten.

9 hónapos a kisfiunk.Szeptemberben lesz 6 éve hogy együtt vagyunk.

Ő az elejétől kezdve reggel 11től este 10ig dolgozott és most is.

Nagyon nehéz,de jön a közhely:valamiből meg kell élni.

Szerintem ebbe nem kellene belevonni a korkülönbséget.Semmi köze hozzá.Ha egykorúak, akkor sem tudnak éjjel-nappal együtt lenni.Sőt, szerintem akkor nem tudnak igazán együtt lenni.Mert egy kiépített egzisztenciával az ember akkor csinál magának szabadidőt, amikor akar.De egy fiatal pályakezdő nyilván nem fog tudni annyit lógni, amennyit az asszonyka akar.

Mi külföldön élünk, és az én férjem 30(!) évvel idősebb nálam.15 éve vagyok a felesége.Reggel 6-kor kel, 8-ig úszik, utána indul a gyárakba.Van, hogy este 10 előtt nem is látjuk.De ha azt mondom, hogy elég volt, akkor 3 telefon, és indulhatunk egy hétre akárhova.Én otthonról alapítványokkal foglalkozom, így ott is tudok szabadidőt csinálni, amikor akarok.

Légy megértőbb, foglald el magad, nem fog ez az időszak örökké tartani, de ezen is túl kell lenni.Fáradt, nyűgös, és még Te is nógatod, meg féltékeny vagy, ez nem jó így neki sem.

Az én párom három vagy három műszakban dolgozik nyolc órát, vagy 4+2-ben 12-t, az oda és visszaút a munkahelyig 1-1 óra kb. Ráadásul fizikai munkáról van szó, van, hogy hazajön, eszik, alszik és ennyi. Persze, hogy keveslem az együtt töltött időt, de nem csak én, ő is. Nem kicsit visel meg minket. Ehhez még hozzájön, hogy én egy ideje nem is találok munkát, így egész nap itthon vagyok egyedül.

De örülünk, hogy az itteni viszonyok mellett legalább egyikünknek van munkája. Csak hát nehéz így. Sokszor már észrevesszük magunkon, hogy feszültebbek, idegesebbek vagyunk emiatt, de azért próbáljuk ezt nem a másikon kitölteni.