Jót tesz a gyereknek és az anyának a sok korkülönbség?

Egyértelműen a fiatalon szülést preferálom, ha lehetőség van rá, még ha nem is tudnak mindent megadni a szülők a gyereknek (új játék stb.). Van viszonyítási alapom. Édesanyám engem 25 a két öcsémet pedig 38 és 40 évesen szülte. Amikor engem szült minden rendben volt, és bár szegényebbek voltunk, de nagyon sokat foglalkozott velem, volt rám türelme stb. Az én példám a cáfolat arra, hogy a fiatalon szülőknek kevésbé okos a gyermeke, mert én is fel tudok mutatni sok megnyert versenyt, és most az orvosira járok :) Viszont az öcséimmel teljesen más a helyzet. Mindkettő koraszülött lett, az egyik tejallergiás, másik epilepsziás, nagyon el vannak kényeztetve, de anyum már a kisebb rosszalkodásra is ordít, mert nincs türelme nevelni. Az öcséimmel úgy bánik, mint a kisbabákkal (pedig 7-4 évesek), nehezebben viseli el, hogy kezdenek felnőni, és azt is, ha jogos kritikákat fogalmazok meg a nevelési elveivel szemben (pl. egy 7 éves gyereknek nem kell már kiszívni az orrát babaorrszívóval..). A fiatalon szülőknek előtt ott az egész élet, 40 körül van, amikor a gyerekek kirepülnek, és még sok idejük marad egymásra, akár világot látni, jobban megérti a gyerekét, és talán a gyerek bizalma is több, ha a szülő korban közelebb áll hozzá.

20/L

veszélyes, 35 év kor felett már jóval több vizsgálatot csinálnak várandósan mint a fiatal anyáknak, sok betegség kialakulásának esélye nő ilyenkor.

anya-gyerek kapcsolat pedig egyénfüggő.

"Nem tesz jót, ezért én elítélem azt, akinek már vannak gyerekei, de 40-en túl vállal gyereket. Mert ha első gyermek, akkor oké, de sokadik..akkor gáz."

érdekes, szerintem meg pont akkor nem gáz, ha 3., 4., stb gyerek. mondjuk elítélni nem ítélem csak nem értem a dolgot.

én 27 évesen szültem az első gyerekemet, nagyon szuper volt minden, érett voltam hozzá, vágytam rá de simán bírtam és bírok utána rohangálni egész nap és az se zavar ha fél éjszaka nem alszunk... idősebb nőnek biztos nehezebb

mindig arra vágytam, h fiatalon szülök mint anyum, aki 26 évesen szült engem. 2 év múlva 26 leszek, és bár anyagilag be tudnám vállalni a babát, szellemileg nem érzem magam felkészülve.

lehet, hogy csak 4-5 év múlva fogok eljutni arra a szintre, h nyugodt szívvel, a veszteség érzése nélkül adjak életet egy gyermeknek.

30 fölött tuti nem szeretnék szülni, mert akkor már úgy érzem, h nem lenne elég energiám és türelmem a gyerekhez.

szerintem nem tesz jót. sok olyan egykét ismerek, akik idősebb szülők gyerekei, és kegyetlen szinten túl vannak féltve. meg olyat is, aki a generációs szakadék miatt nem jön ki jól az őseivel.

na, pont ezért. maradi szülő sem szeretnék lenni, arra vágyom, h legalább olyan jó kapcsolatom legyen a gyerekemmel, mint nekem anyummal. fiatalos, megfelelő arányban alkalmazta a szigort és az engedékenységet. csak akkor mondta azt, h nem mehetek valahova, vagy nem csinálhatok valamit, ha észérvekkel alá tudta támasztani.

nálunk az "azért mert azt mondtam" sosem hangzott el :D