Mi a menete annak, hogy lemondjak hivatalosan is a gyerekeimröl?

Huhúúú, de le lettem pontozva... Tudtam én, hogy ez lesz, de szerintem akkor sem leugatni kell a fejét... Nem ismerjük a körülményeket és valószínűleg azért nem írta le részletesebben, mert nem tartozik a nagyvilágra, hogy ezt miért akarja.

A gyereknek vannak jogai, persze, de ha a szülők elválnak, és gyermekelhelyezésről van szó, akkor a gyereknek KUSS a neve, mert majd a gyámügy eldönti, apunál vagy anyunál van jobb helye. A gyerek törvény szerint nem döntésképes, nem tudja, hogy neki mi a jó... Mondjuk ezt mindig is hülyeségnek tartottam, de ez már az én véleményem.

Az "ösztön dolgot" azért hoztam fel, mert ez így van, egyre kevésbé van meg az emberekben a "család-ösztön" vagy nem tudom, hogy mondjam másképp... Ezért van az, hogy egyre kevesebb nő akar például gyereket szülni. Bele lehet néha nézni a Tudományok kategóriába, ott is szoktak lenni ilyesmik.

Ha a gyerekeivel nem törődik, nem akarja őket látni, a gyerekei nem fogják 15 év után megkeresni, és szembeköpni, mert akkor ők sem akarnak majd róla hallani, és még az is lehet, hogy így mindenki jól jár: az exfeleség boldog a párjával, a gyerekeknek van pót-apjuk, annak meg amúgy sem lenne semmi értelme, hogy hétvégékre az apuka elvigye a gyerekeit magához, ha egyszer nem akar hozzájuk kötődni...

Ja, és egyébként én NŐ létemre mondom ezeket. De le lehet megint pontozni, attól még ezek tények.

Nem pontoztalak le, csak nem értek egyet.

Más az, amit írsz, és más az, hogy van egy jogrend, törvények stb. amit követni kell.

Akkor meg velük beszéld meg! Ha örökbe fogadják, akkor az más, de ahogy írták előttem is, akkor SOHA többet nem lehet közöd hozzájuk.

Csak hát... tudod, hiába vannak esetleg ők sokkal jobb anyagi körülmények közt, valahol mégiscsak kötelességed (lenne) támogatni őket. Hiszen nagyon kicsik... még sokáig rengeteg pénzbe kerülnek...

akkor tényleg jobb nekik így. azért azt gondold végig, ami a 09:53-as hozzászólásomban írtam. mert tudod, amíg nincs baj, addig nincs baj...

egyébként ha ilyen jó a viszonyotok, lehet meg is tudnátok beszélni, hogy mondjon le a gyerektartásról az exnej (ha nincsenek anyagilag rászorulva), ahhoz nem kell hosszadalmas procedúra.

azt még hozzá tenném, hogy ne becsüld többre a barátnőddel való jövés-menést a gyerekeiddel töltött időnél. én is elvált szülők gyereke vagyok, anyukámnál éltem, aztán mikor őt kinevezték, és hirtelen rengeteg feladat és egy intézmény vezetésével járó őrült felelősség szakadt a nyakába, apukám vállalta a nevelésünket. szó nélkül és azonnal. mindamellett, hogy nagyon szeretem anyu második férjét is. de az apám akkor is az apám. én ő vagyok egy kicsit, az ő géje vannak bennem is. nincs erősebb kötelék, mint a vérségi. ezt azért ne felejtsd el.