Hogy változhatnék meg hogy ne igy beszéljek anyuval?

16/F

Ugyan ez a helyzet nálam is.

Bár elfogadtam magam h ien vagyok. mivel muter se áll úgy hozzám ahogy azt szeretném.

Gondolom felhúzza az agyad és ezért beszélsz vele így nem.?:)

nagyon sok múlik azon, hogy milyen kettőtök között a kapcsolat.

Türelmesebbnek kell lenned vele és mikor be akarsz szólni neki, inkább számolj el 10-ig, vagy mondd el, amit akarsz, csak szebb kiadásban, mint ahogy azt először akartad

Én is néha azon veszem észre magam, hogy ingerülten beszélek anyuval, vagy hangosabban a kelleténél, és utána mindig elszégyellem magam, mert tudom, hogy mennyi mindent tett értem, és a mai napig is tesz.

Hogy szeret, feltétel nélkül, és ez a mai világban nagyon nagy szó.

Bele sem merek gondolni mi lesz, ha ő nem lesz nekem.

Te is gondolj bele, hogy mi lesz veled nélküle?

Hogy fog marni a bűntudat, amikor majd visszagondolsz arra, hogy viselkedtél vele...

Szerintem magadba kellene nézned és végül is senkivel sem lenne szabad így beszélni, de főképp az anyukáddal, aki ÉLETET adott neked! Én sem vagyok mindig türlemes anyuval, de még egy hülyét sem mondtam neki soha, pedig tuti sokszor kihozott engem is a sodromból. Nagyon fontos az, hogy próbáld az indulataidat féken és kordában tartani. Nekem az jött be, hogy ha nagyon mérges vagyok, senkihez sem szólok egy büdös szót sem, csak annyit: -Most tökideg vagyok, hagyjatok egy kicsit!- Vagy valami ilyesmi. Akkor, ha sikerül békén hagyniuk, és elmúlik pár perc, már normálisabb vagyok. Nem hiába van egy régi okos mondás, 3-ig számolni mielőtt az ember bármit is mond, ill. "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!"

Csak nyugalom és csigavér! Ezt az óvónéni szokta mondani a fiam ovijában. :)

Végy erőt magadon egy jó napodon, vegyél neki egy csokor virágot (lehetőleg ne anyák napján) és mondd el neki, hogy szereted! A leírtak alapján valószínűleg nem lesz könnyű, de erőltesd meg magad! Talán csak ennyi hiányzik neki ahhoz, hogy ő is úgy álljon hozzád, ahogy szeretnéd.

Mondjuk én férfi vagyok, és nem vagyok szakértője az anya-lánya kapcsolatoknak. De a virág sokszor bejön! :)

Szabadulj fel a bűntudat alól. A szavakat tanuljuk. Legtöbbször a szüleinktől. Valószínüleg tőle tanultad te is. Ez persze nem azt jelenti, hogy helyes. De ha már legalább tudod, hogy miért van, akkor eredményesebben küzdhetsz ellene. Nyugtasd meg magadat, igyekezz független lenni érzelmileg. Mondogass ilyesmit: nem kell eltanulnom tőle, másképp fogok beszélni, nyugodt maradok, szépen beszélek. Szedd össze az akaraterődet, és ha mondani akarsz valamit, gondolatban előbb fogalmazd át. Igaz, te vagy a gyerek, de most fel kell cserélődni a szerepeknek.

Meglátod, magad is megnyugszol, és később anyukád is követi a példádat. Nem fog mindjárt az elején sikerülni, lesz néhány kudarc, de légy kitartó.