Orvos feleségek, barátnők! Hogy viselitek az állandó ügyeleteket és vészhelyzeteket?

Igaz a mi kapcsolatunkban én vagyok a nő, de az orvos is így leírom, hogy mit tapasztaltam eddig. Sose volt az orvosiról anno barátom, igaz én már úgy kezdem az egyetemet, hogy hányingerem volt attól, hogy a környezetemen minden orvos ismerős-sok volt/van- orvos párt választott és sokan mondogatták, hogy csak így működik, valamint így nagyobb esély a boldogságra, és arra is, hogy majd a gyerek is az legyen. Volt akinek az anyja egyenesen elmarta az összes többi nőt, aki nem volt orvos, pedig végül a feleség csak otthon maradt a gyerekekkel. Ez nagyon gyakori. Szóval én talán kicsit tudatosan is, sose akartam orvos párt, na majd én megmutatom címszóval...Eddig sose jött össze, bár az elején mindenki kedves volt és toleráns, valamint ha nem is számtól szembe jónéhány orvos kollégám lenézett, jelenleg is sok kolléga nézi le a bölcsész(nyelvész) párom, persze ezeket csak visszahallom az esetek többségében, ez sem érdekel. Imádom a párom, ha viszont megint az időhiány miatt lesz vége, úgy hogy már lassan gyermeket szeretnék, lehet tudatosan elkezdek az orvosok között keresgélni. Kezdek belefáradni, kívülről könnyebb azt hinni, hogy ez könnyű, és aki szeret elfogadja etc.

A férjem is és én is orvosok vagyunk mindketten. Érdekes, mi meg tudjuk oldani h együtt is tudjunk tölteni elég időt. A gyerekekre a dadus vigyáz, aki amúgy a házimunkát is elvégzi és főz ránk. Így minden meg van oldva. Nehogymár ne élhessem az életemet szabadon nőként! Attól még lehet családom, nem? Boldog vagyok, szabad vagyok, és a férjemmel is megértjük egymást :)

Utolsó haláli! A dadus is szabadon éli az életét nőként, ugye? Van családja, szabadideje? Gratula doki néni!

A dadus hazamegy minden este. Napi 8 órát dolgozik és igen, van magánélete. Ne nézzen engem senki egy kegyetlen nőnek! Kérem!

Elnézést kérek, azt gondoltam ottlakó dadusról van szó.Ha rendes munkaidő, az más.