Miért fontosabb sok embernek a megfelelés, mint a saját öröme?

Társadalomban élünk, ez egyrészt azt jelenti, hogy vannak szabályok, amiknek meg kell felelni, különben kirekesztik az embert.

Másrészről az embert gyerekkorától kezdve arra nevelik, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljen. Ezek nagy részét észre sem veszi az ember, mert automatikussá válik. Például a hosszú haj nőies. Gondoljunk bele: mégis mitől lenne nőiesebb, mint a rövid, vagy akár mint a kopaszság. Igen, pontosan attól, hogy az ember úgy nő fel, hogy a nők többségének hosszabb a haja, mint a férfiak többségének. Valahogy az ember úgy érzi, hogy az a világ rendje, hogy a nők haja legyen hosszú.

Más. Nem illik, de ki kell mondani, az emberek többségének nincsenek igazán mélyenszántó önálló gondolatai. Nincs is annyi lexikális ismerete, hogy tudjon miből önálló gondolatokat létrehozni. Gondoljunk bele, rendszeresen támadások érik a magyar oktatást, hogy mennyi "haszontalan" lexikális tudást kell a gyerekeknek megtanulni. Nem is tanulják meg sokan, és amit megtanulnak, az kevés ahhoz, hogy tudják alkalmazni, netán továbbgondolni. Az elvek szintjéig nem jutnak le. Vagy fel, ez nézőpont kérdése.

Tehát van sok emberünk, aki úgy éli le az életét, hogy képtelen önállóan értelmet adni neki. Nem talál fel semmi újat, nem alkot maradandót, nem mozdítja előbbre az emberiséget.

Márpedig ha ebbe belegondolnak, akkor tulajdonképpen értelmét veszti az életük. Bár filozófiai síkra lehet terelni a dolgot, hogy vajon miért van több értelme feltalálni a rák ellenszerét, hiszen úgyis meghalnak előbb-utóbb azok is, akiket sikerül meggyógyítani, de ebbe ne menjünk bele.

Van egy csomó emberünk, akik ha őszintén belegondolnak, rájönnek, hogy az életüknek tulajdonképpen nincs értelme. De ha már egyszer élünk, mégiscsak kellene valami értelmet adni neki.

És itt jön a képbe a társadalom. Két oldalról is. Egyrészt a vezetők mindig megpróbálnak értelmet, életcélt nyújtani az embereknek. Például a különböző új vallásoknál. Buddha kitalálta, hogy a cél a nirvána. De az alulról szerveződő csoportok első célja is ez: hogy értelmet adjanak az életnek.

Vannak egészen kézenfekvő dolgok: legyen az élet értelme a gyerekvállalás. Nagyon praktikus, hiszen erre mindenki képes. Az emberek pedig boldogok, hiszen most már nem kilátástalanok.

De ez csak egy két évtizedes szakasz az ember életében, nem tölti ki az egészet. Ahogy mondják, "vendég a háznál".

Mit csináljon az ember addig? És utána? Elvégre nem ülhet húszéves koráig várva, hogy végre szülhessen, aztán meg várva, hogy meghaljon. Tehát ki kell találni egyéb elfoglaltságokat is. Ezekkel ki lehet tölteni az életet.

Amiket leírtál: ezek a ma társadalmilag elfogadott elfoglaltságok. Ezek segítik át az emberek többségét az életükön, aminek nélkülük talán semmi értelme nem lenne.

Száraz tényeket írtam le, ahogy én látom őket. Nyilván szubjektíven. De hangsúlyozom: ez csak leírás, nem értékítélet!

én konkrétan a kérdésre válaszolok: valakinek AZ a saját öröme! Nem mindenki csak alkalmazkodásból "felel meg", van, akiknek tényleg nincs egyéniségük. Az ilyenekből lesznek a legrosszindulatúbb rohad ékok, amikor vki el mer térni az átlagtól.

Én nem félek senki utálatától, és nyilván jobb lenne, ha lenne ötszáz haverom, de így meg biztosabb vagyok abban, aki Barát! :)

van egy piramis rendszer felállítva a marketingben, azt hiszem ez a Maslow-féle rendszer(lehet tévedek!)

levezeti az ember szükségleteit, ami kielégíti, amitől boldog (kb 5-6 db) kezdve a fiziológiai szükségletektől(étel, ital) és mi van a csúcsán, legfelül???

a MEGBECSÜLTSÉG érzése

nos ezért elemi ösztön az emberben, hogy elfogadják, mert társadalmi/emberiség szintjén is ösztönszerűen összetartás van a természetnek köszönhetően, hogy lásd minden harmóniában kell legyen, az egyensúly miatt, az élet fennmaradása miatt.

23:11 es vagyok

jól írtam: Maslow-féle piramis

annyiban tévedtem, hogy a megbecsültéség a csúcs alatt egyel van, a csúcson az önmegvalósítás van, ami az alatta levőkre épül

Nalunk ez nagyon jellemzo,kicsi faluban lakunk es bizony vannak iratlan szabalyok amik szerint illik elni.

10 evvel ezelott osszejotem a parommal,mikor itt aludt akkor apu reggel levitte a buszra nehogy meglassa valaki hogy a mi hazunkbol jon ki,mert akkor meg nem volt szokas hogy egymasnal aludjanak a fiatalok(19eves voltam)

Az elso par voltunk akik ugy koltoztunk ossze hogy elotte nem hazasodtunk meg,egy hetig az volt a beszedtema hogy "Uristen vadhazassagban elnek".Mindig is alaalmazkodtam,mindig figyeltem arra hogy ne logjak ki a sorbol,de vannak dolgok amik fontosabbak mint az amit elvar a tarsadalom.

Senkinek sem árt, kivéve akiknem az nem jó. Ha már mindenki kötelezően eltér a normától, akkor már valójában az a norma, hogy térj el a normától.

Fogadjuk el, vannak komformisták és ők így boldogok. Nekik ártana, ha eltérnének a normától. Tessék toleránsnak lenni.

"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból...

Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...

Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.

A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."

OSHO

Ebben szerintem benne van a tökéletes magyarázat.