Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tehetnék? Valaki segítsen

Mit tehetnék? Valaki segítsen

Figyelt kérdés
Teljesen kikészültem, úgy érzem depressziós vagyok. Elsőéves egyetemista vagyok egy olyan egyetemen, olyan szakon ahova nem szerettem volna jönni és nem is érdekel. Pesten szerettem volna tanulni, más szakon, de a szüleim nem engedtek oda jelentkezni, mert szerintük fel sem vettek volna, vagy ha mégis akkor nem tudtam volna elvégezni, és nekem nem való a kollégium se. Féltenek. Viszont itt nem vagyok boldog, nem szeretem amit tanulok, és nem is vagyok benne sikeres. Most a vizsgaidőszakban már gyomorgörcsöm van a vizsgáktól. Itt akarom hagyni, és jövőre jelentkezni szeretnék Pestre. Hogyan győzzem meg a szüleimet hogy elengedjenek? Gimiben végig jó tanuló voltam, bulizni nem szoktam eljárni, nem pasizok, nem cigizek, gyakorlatilag semmi drasztikus probléma nincs velem. Olyan, mintha kezdenék bedepizni, folyamatosan csak sírok :(
2011. jún. 8. 12:53
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

Hasonló helyzetben voltam ennyi idősen. Jelentkeztem egy egyetemre, amiről az első évben kiderült, hogy nagyon nem azt adja, amire számítottam.

Volt két szigorú szülőm, akik meg voltak győződve róla, hogy ha innen bármerre elmegyek, akkor sose lesz diplomám. Apám azzal fenyegetőzött, ha abbahagyom, hazaköltöztet és dolgozhatok gyárban, szalag mellett. Ha elköltözöm, nem adnak pénzt és éhen fogok halni.

Egy évig ezzel sakkban is tudtak tartani. Majd végiggondoltam, hogy szeretnek, soha nem tennének rosszat, ez csak üres fenyegetőzés.

Módszeresen kirúgattam magam az egyetemről (sok sikertelen vizsga), közben beadtam a kívánt főiskolára a jelentkezésemet, megcsináltam még egy nyelvvizsgát. Felvettek. A szüleim tomboltak, de kész helyzet elé voltak állítva. Utána már segítettek, de a mai napig örülök, hogy ha drasztikus módszerrel is, de a saját fejem után mentem.

2011. jún. 8. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

13:17-es teljesen igazad van, csak sajnos én nem vagyok ilyen hogy megmondom határozottan a véleményemet. És igen, félek anyától is. Tudom hogy ez így nem jó, és az én hibám is, de nem igazán tudom hogy hogy álljak ki magamért. Így is annyit veszekszünk....

13:24-es, nekem is azt mondják hogy ha ezt itt hagyom sose lesz diplomám. Pedig lesz, biztos vagyok benne. Az a szak érdekel, van ami motivál. Én is jövőre meg akarok csinálni még egy nyelvvizsgát és egy emelt szintű érettségit. De nagyon tartok anyukámtól hogy mi lesz ha felvesznek :/

2011. jún. 8. 13:43
 13/15 anonim ***** válasza:

Egy kicsit off, de le kell írnom.

Nekem sincsen diplomám, mégis ember vagyok. Elvégeztem egy felsőfokú, kétéves okj-s képzést, utána kb egy hónap alatt találtam munkát. Ez három éve volt, azóta is itt dolgozom, szeretnek, megbecsülnek, nem nézik, hogy nincs diplomám.

Diplomás barátnőm a szakmájában nem tudott elhelyezkedni, most mással foglalkozik, imádja, jól is keres, de a diplomája azóta a polcon hever...

Szerintem nagyon túlértékelik azt, hogy valakinek diplomája van manapság. Off vége :)

2011. jún. 8. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
A diploma meg nem ad életképességet,lesz egy papirod,de saját életed döntési jogod anyukád mellett soha nem,ha nem vigyázól elszúrod az életed,és őt fogod meggyűlölni érte.
2011. jún. 8. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 A kérdező kommentje:
Persze, én nem nézem le azokat akiknek nincs diplomájuk. De én szeretek tanulni, meg szeretnék is. Persze csak olyat ami érdekel. És anyukám tényleg elszúrja az életemet...
2011. jún. 8. 16:06
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!