Mit gondoltok erről? Kíváncsi vagyok mások véleményére is.
Előre írom, h hosszú sztori lesz, köszönöm annak, aki végigolvassa, a teljes válaszadáshoz viszont szükség lesz rá, mert szerintem minden rész fontos, de igyekszem azért összefoglalni.
Tehát tegnap voltam háziorvosnál, bejött a váróterembe egy anyuka két kicsivel, drágának tűnő ikerbabakocsi, anyukán vadiúj nike cipő, gyerekeken is márkás cuccok, és ápoltak is voltak, de az anyuka arcán látszott, h vmi nem oké, olyan zűrös, vagy züllött volt. A gyerekek kifejezetten szép, okos, nyugodt természetű kicsiknek tűntek (pedig én nem az a típus vagyok, aki olvadozik, ha gyereket lát). A nagyobb olyan 2-3 éves lehetett, a kicsi még a babakocsiban ült, de már ő sem újszülött volt.
Engem behívtak, oltásra mentem csak, így a vizsgálóhelyiségbe küldtek, mondták, h várjak, rámcsukták az ajtót, míg a másik szobába (ahol a szgép van, meg az asszisztens, meg ahol ha kisebb dologról van szó, megvizsgálnak, gondolom mindenki látott már ilyet :) Oda pedig behívták az előtt említett családot. Akarva- akaratlanul hallottam, hogy miről van szó, és ez az, ami Anyuka háziorvost akart váltani, mert a doki nem akart neki olyan gyógyszer felírni, amit kért. A doki mondta neki, h nem ez a megoldás, ugyanis őt is többször becsapta azzal, h hamis papírokat vitt neki (gondolom orvosi szakvélemény, leletek, ilyesmi), és a megoldás az lenne, ha fokozatosan leállna a nyugtatókról. Egy csomó gyógyszer nevet felsoroltak altatókat, nyugtatókat egyaránt, valami pszichiátriáról is volt szó, szóval gondolom ott is írtak fel neki egy rakat ilyen szert. A nő kicsit háborgott, h ő nem is hazudott, nem csapott be senkit, és neki nincs is semmi baja, csak kellenek neki a gyógyszerek. Az asszisztens és a doki is próbáltak a józan eszére hatni, és a gyerekek felől közelítettek, mondták neki, h örüljön, h nem jelentik fel, mert a gyámügy azonnal elvenné tőle a gyerekeket, nekik stabil anyára van szükségük, nem egy bekábult valakire. A beszélgetésből az is kiderült, h van még egy gyerek, és van apuka is, csak ő nem él velük, de a gyerekekkel törődik.
Ez engem nagyon ledöbbentett, rossz volt, hallani ezt és tudni, h ilyen nem csak a tvben létezik. Bennem az merült fel, h ha másért nem, a gyerekeiért miért nem tud "normális" lenni? Nincs tisztában azzal, h mekkora kincsek? Tudom, vagyis gondolom, h a mentális betegségről nem ő tehet, de az a megoldás, h a pszichiátrián is gyógyszerekkel tömik ahelyett, h meggyógyítanák? És mi lesz az ilyen gyerekekkel? Jobb lenne számukra, ha állami gondozásba kerülnének? Szerintem nem. Vagy mégis?
Ajj, nagyon rossz, még mindig ezen agyalok.
Ti mit gondoltok erről? Az lenne még a kérésem, hogy olyanok írjanak, akik tudnak kulturáltan véleményt alkotni! nem vitát akarok generálni, és szerintem itt sem helyes, sem helytelen válasz nincs, egyszerűen csak érdekel, h másokból mit hozott volna ki ez a történet.
Márpedig sajnos ma Magyarországon a pszichátriai intézményekben
a terápia a gyógyeres kezelésekből áll.
Én nem csodálkozom azon, hogy ennyi függő ember van.
Talán az emberek a gondolkodásán is változtatni kéne: időben felismerni magunkban a bajt ami bármikor és bármely életszakaszban kialakult krízis okozhat. Ha saját magunk nem vagyunk képesek egyedül kijönni ebből a krízisből ;felkeresni időben egy szakembert.
De itt a következő dolog. A hozzá nem értő emberek inkább megpróbálják lebeszélni, stigmatizálják,
pedig a korai szakaszban a pszichológus aki ugyebár nem gyógyszeresen kezel, lehet hogy kitudná vezetni ebből a krízisből az egyént.
Különösebben nincs mit véleményezni,sajnálatos modón minden 3.ember hasonló próblémákkal küzd!
Viszont az nem tudta elkerülni a figyelmemet,hogy mi a helyzet akkor ha az említett anyuka netán feljár a GYK-re és olvassa az általad leírtakat,magára ismer!
Nem tudom jól esne-e neki,ha bízva az orvosa titok tartásában ,a mai napon vissza olvassa a történetét!
Nyilván neki is kellemetlen a helyzet,hogy nyugtatókon él,stb..viszont senki nem tudja,hogy miért van rá szügsége!Ahogy Én sem Te sem!
Én sem értem mi köze van a márkás cipőnek a nyugtatókhoz!
Szerintem egyáltalán nem szép dolog,hogy mások problémáját boncolgatod és ehhez még partnereket is keresel!
Persze értem,hogy foglalkoztat a téma,de akkor sem etikus!
Abban mindenki egyet ért,hogy sajnálja az anyukát,nem egyszerű helyzet,de nem tudjuk mi van a háttérben!
Le lehet pontozni nyugodtan,de nekem is volt ilyen időszakom,minden összejött...szar volt,kilátástalan.
Élni nem akartam!
Azzt viszont tudom,ha a saját történetemet visszaolvastam volna egy idegentől,még jobban összezuhantam volna!
Szép,hogy törödsz a másik emberrel,de ezt a próblémát az anyukának kell megoldania!
A fent említett hölgynek biztos nagyon nyomja valami a lelkét amitől mondjuk nyugtatókat szed és akármilyen gyógyszereket, talán épp azért mert van egy másik gyere és hogy a férje sincs mellette.
Egyedül érzi magát, sok minden van itt talán meghalt neki egy közelálló személy.
Fogalmunk sincs sajnos.Az én édesanyám volt ilyen esetben persze nem ennyire nagyon, íratott fel magának nyugtatót altatót és néha napján még az üveghez is nyúlt.
Ő is azért mert sok gondja baja volt, neki például meghalt a huga vagyis az én keresztanyám, a család sem olyan amilyennek kellene hanem szét van hullva.
Szerencsére mára javult a helyzet, de van akinek sok gondja van.
És igen hiába a pénz ha nincs igazi boldogság.
Hű, hát több minden eszembe jutott.
1. "Bennem az merült fel, h ha másért nem, a gyerekeiért miért nem tud "normális" lenni? Nincs tisztában azzal, h mekkora kincsek?"
Gyanítom ilyen szinten már nagyon sok mindennel nincs tisztában... nagyon nehéz az "agyaddal" tudatosítanod magadban, hogy beteg vagy, ha pont az agyaddal van a gond.. remélem érthető
2. Érdekes kérdés, hogy hol és kinek lett volna módjában elkerülni, hogy ide jusson.
Nyilván az egyik maga a beteg, de csak ő?
Tavaly nyáron lelkileg eléggé padlóra kerültem és orvoshoz mentem.. szó nélkül kiírt egy hétre amire valóban szükségem is volt, DE a legelső lépése az volt, hogy xanaxot írt fel.
Egyáltalán meg sem említette, hogy menjek el pszichológushoz/pszichiátehez, csak felírta, hogy szedjem, ettől jobb lesz... persze egy darabot se vettem be, hanem igyekztem magamtól kikecmeregni a - szerencsére nem túl mély - gödörből. De ha olyan ember ment volna oda, akinek ennél komolyabb lelki gondjai vannak és nem is tudja ki máshoz fordulhatna.. akkor valószínűleg az illető még ma is szedné, mert attól jobb.. és ki tudja mikor hagyná abba.
10:21 vagyok
Félreértés ne essék, nem vagyok gyógyszer ellenes, igenis van amikor csak ezek segítségével lehet kilábalni a dologból, de azért elgondolkodtató, hogy szó nélkül felírta egy olyan betegnek akinek nem is volt rá szüksége és ahogy másoknál láttam ez bevett gyakorlat háziorvosok körében, míg olyanról még nem hallottam, hogy valakinek pl pszichológust javasoltak volna, pedig biztos, hogy gyakran az is elég lenne.
Nem a háziorvosokat akarom ezzel bántani, a saját munkájukhoz biztos értenek, de jó lenne kilépni abból a megszokásból, hogy _mindent_ gyógyszerrel kell kezelni.
Köszönöm az értékes és értelmes válaszokat!
A körülmények leírására (cipő, ápoltság) azért gondoltam, hogy szükség van, hogy lássátok, hogy anyagilag rendezett körülmények közül érkeztek a történet szereplői. (Nem mintha pénz kérdése lenne az, h valaki beteg -e vagy sem.)
Félreértés ne essék, nem ítélkezni szeretnék senki felett, de azt hiszem, ez a leírásból is kiderült. Egyszerűen csak sokkolt ez az egész, és sajnos nem volt olyan személy azóta a közelemben, akivel megbeszélhettem volna, ezért írtam ide a kérdést, és nem "partnereket keresek" egy kis vájkálódáshoz.
Az orvosi titoktartásról pedig annyit, h én egy rendes ajtóval elválasztott szobában voltam, szóval effektíve nem előttem történt a beszélgetés, de így is elkerülhetetlen volt, h halljam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!